Rendhagyó beszélgetés egy vízépítési vasbeton nagyműtárggyal a közösségimédia-platformokról, önismeretről, karrierről és emberi hozzáállásról. Miért ne vezessünk csapadékvizet a csatornába, és milyen tévhitekkel kell megküzdenie egy műtárgynak?
Kapcsolat 
Blog - a világ statikus szemmel
Mi az az MI, hogyan nyer teret a mindennapi életünkben, és hogyan használhatnánk fel az építőiparban? Emberi gondolatok a gépi intelligenciában rejlő lehetőségekről, a ChatGPT költészetéről, oktatásról, felelősségről.
Szeretnél tartós és jó minőségű betont készíteni házilag? A Csináld magad! sorozat újabb fejezetében szó lesz a szálerősítésű betonok elméleti hátteréről, házi praktikákról, és egy kis példán keresztül megmutatjuk, hogy egy kis odafigyeléssel bárki képes lehet jó minőségű szerkezeteket készíteni!
Hosszan tartó betegség után, 41 éves korában eltávozott közülünk szeretett barátunk, kollégánk, Baranovszky Ádám.
Miért jó mérnöknek lenni? Jó-e egyáltalán mérnöknek lenni? Mivel telnek a napjaink, és ezt hogyan lehet 10 percben úgy összefoglalni, hogy egy kisiskolás is érdeklődve hallgassa végig? Gondolatok egy pályaorientációs napról, a rendőr-orvos álmokról, logarléc-puskáról és elefánttal terhelt födémről.
Öt éves lett az Atlasz Mérnökiroda Kft., és bár számtalan haszontalan infografikával tudnánk szemléltetni az eddigi működésünket, de idő hiányában ez még várat magára, mint a #005-ös podcast adás. Helyette következzen öt szubjektív gondolatmorzsa az öt év margójára.
Az Így betonozz otthon blogposzt folytatásaként egy gyakorlatias példán keresztül megmutatjuk, hogy miért érdemes folyósító adalékszert alkalmazni, és milyen szempontokat kell megfontolni.
Szeretjük a mérnöki lét sokszínűségét és változatosságát, ezért is törekszünk arra, hogy a hivatásunkat minél több szemszögből mutassuk be. A statikus blog történetében először, de remélhetőleg nem utoljára Borsai Szandra novellájával merülünk el a statikusok gondolataiban.
Éjszakázás, ötletelés, tervezés, majd improvizálás. Ha azt gondolod, hogy a futás és a tartószerkezet tervezés olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, akkor tudd, nem is tévedhetnél nagyobbat! Gondolatok a futásról és a futó kíséréséről mérnöki szemüvegen keresztül – Csáki Tibor írása.
Jó eszközök, megfelelő alapanyagok, pontos és türelmes munka, idő, szakértelem, gyakorlás és gondos utókezelés. Mérnökként ebben éljük a mindennapjainkat, de van, amikor konyhakötény mögé bújva is pontosan ezekre a dolgokra van szükség. Gondolatok a kelt tészta készítésről mérnöki szemüvegen keresztül – Baranovszky Ádám írása.
„Még ezt sem tudod?” Biztos ismerős a kérdés és a hangsúly, egy-egy rosszindulatú vagy kéjes mosoly kíséretében találkozhattál vele akár az iskolában, a munkahelyeden vagy éppen egy építkezés helyszínén. Az építőmérnöki (meg úgy általában a mérnöki) tudás széles körű, ráadásul naprakész ismereteket igényel, így mindig lesz olyan terület, amelyen bizony fejlődni kell. Gondolatok a nem tudásról, a kishitűvé oktatásról, a kérdések lélektanáról és a csapatmunka hasznáról..
Az Így betonozz otthon blogposztunk sikerén felbuzdulva egy gyakorlatias példával szeretnénk folytatni a betonozós sorozatunkat. Mostani cikkünkben bemutatunk egy megvalósult példát árakkal, tippekkel és trükkökkel, hogyan is építs magadnak multifunkciós kosárlabda- és lábteniszpályát, természetesen betonból.
A mérnöki mindennapok kihívásaival és küzdelmeivel már jó néhány írásunkban foglalkoztunk. De a munkánk nem csak a keserves, izzadtságszagú küzdelemről, a beruházó-generál tervező-kivitelező szentháromságban való őrlődésről és a határidők szorításáról szól. Van úgy, hogy a fülest felvéve egy jó meleg tea mellett kizárjuk a külvilágot, és önfeledten csak „fát vágunk”. Van, aki az otthoni teendők között is szeretettel sorolja a többi házimunka elé ezt a tevékenységet nyugodt kiszámíthatósága, a bevált praktikák hatékony alkalmazása miatt. Igen, az egyik kedvencünkről, a vasalásról van szó.
A lakhatási nehézségről és a hajléktalanságról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak egy nagyon szűk réteget érintő problémáról van szó. Magánemberként vagy mérnökként egyébként sincs vele tennivalónk, hiszen ez egy alapvetően szociológiai probléma, amit politikai akarat nélkül úgysem lehet felszámolni, nem igaz? Ha az előző mondat egyes állításaival vitatkoznál, akkor valószínűleg hasonlóan vélekedünk erről. Gondolatok a hajléktalanságról, a tenni akarásról és az összefogás erejéről.
A mérnöki munkának, jellegéből adódóan van egy olyan kiszámíthatatlan oldala, hogy a munkaterhelés nem mindig egyforma. Néha nehéz és sűrű a mérnökélet, és vannak időszakok, amikor még nehezebb és még sűrűbb. Hogyan lehet a kapacitásainkkal gazdálkodni, miért vállalunk párhuzamosan több munkát, hogyan próbálunk nem belefulladni, és hogyan lehet ezekkel időben sakkozni? Gondolatok a nemet mondás nehézségéről, a megfelelési kényszerről és munkaszervezési alapelvekről.
Mivel alapvetően kíváncsi emberek vagyunk, próbálunk nyitott szemmel és füllel járni-kelni. Például nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy azok az ismerőseink és barátaink, akik külföldön próbálnak szerencsét, milyen tapasztalatokat szereztek. (Magyar) kolbászból van-e a kerítés, mi működik jobban vagy rosszabbul, mennyiben más a külföldi, hétköznapi mérnök-lét, szemlélet? A Világjárók blogposzt sorozatunk ötödik részében Pethő Márkot faggattuk ki. Olvassátok szeretettel a beszámolóját a londoni hétköznapokról, színes filctollakról és a badacsonyi borról!
Jó pár ismerősöm, egymástól teljesen függetlenül tette már szóvá azt, hogy milyen jó a mérnököknek, hiszen amit csinálnak, az teljesen egzakt, fekete-fehér dolog. Az ember a szabványok alapján kiszámolja, majd lerajzolja a szerkezetet, és a tervekből aztán kérdés nélkül megépítik azt. Kétség sem fér hozzá, hogy bizonyos szempontból egy CAD rajz maga a megtestesült idealizmus, ahol minden a helyén van, milliméter pontossággal. Mondhatjuk, hogy fekete-fehér, még ha színes is. De van-e helye a mérnöki hétköznapokban az intuíciónak, szubjektív nézőpontoknak, hányféle módon lehet értelmezni ugyanazt a műszaki irányelvet, és kell-e irigykednie emiatt egy közgazdásznak, jogásznak vagy orvosnak?
A Világjáró sorozatunkban a külföldön élő ismerőseinket, barátainkat kérdezzük meg, hogy a világ más részein milyen mérnöknek lenni. A székelyudvarhelyi BILT Group tagjait már régóta ismerjük, és folyamatosan követjük a munkásságukat, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy a (mérnök)műhelytitkok blogposzt sorozat keretén belül kifaggassuk Őket. Godra Orsit, Szász-Tikosi Zalánt és Bedő Lászlót kérdeztük, hogy friss vállalkozókként miként élik meg az építőipari mindennapokat, milyen terveik és céljaik vannak és milyen hibákat nem követnének el még egyszer?
Miért kezdtünk el podcastelni? Talán azért, amiért blogolni is. Sok téma van, ami a hivatásunk kapcsán foglalkoztat minket, és most elsősorban nem a biharmonikus differenciálegyenletekre, szabványokra vagy műszaki irányelvekre gondolok. Sokkal inkább azokra a kamarai mesteriskolás beszélgetésekre, a kávézós, világ dolgain merengős hétfő reggelekre, vagy barátokkal, kollégákkal folytatott sörözésekre, amikor rácsodálkozunk a szakmánk szépségére és sokrétűségére. A beszélgetések mögött pedig nehezen megszerzett tapasztalatok tanulságai és emberi történetek rejtőznek. Ezekből szeretnénk néhányat összegyűjteni.
Ha létezik még populárisabb téma, mint a tartószerkezet-tervező szorgos-dolgos számolós hétköznapja, vagy agyfacsaró küzdelme a szabványok útvesztőivel, esetleg a megrendelői-generáltervezői érvrendszer-labirintusban való útkeresés, akkor az az ezen témákból írt blogposztok statisztikai adatainak elemzése. De szeretünk veszélyesen élni és tizenkilencre lapot húzni, avagy 7 elképesztő dolog, amit a blogolással megtanultunk.
Karácsonyhoz közeledve mindannyian próbálunk valami jót cselekedni, egy-egy rászorulót támogatni, vagy egyszerűen egy jó ügy mellé állni. Nem volt ez másképpen idén sem. Büszkén jelentem, hogy egyik kedves barátunknak tervezői támogatást nyújtva tudtunk segíteni abban, hogy elkészüljön a fénykeresztje. Karácsonyi blogposzt mérnök módra.
A hogyan paprikázz fel egy statikust témakör gyakorlatilag kimeríthetetlen, és mivel közelegnek az ünnepek, ezzel az írással kedveskedünk azoknak, akik a gondosan felépített érvrendszerünket egyetlen rövid mondattal szeretnék romba dönteni. Mikor és hol (nem) érdemes elsütni ezt a mondatot, miért áll ettől a statikus hátán a szőr, és a világháló miért mégis a barátunk? Gondolatok a műszaki érveléstechnika trollkodásáról.
Mivel alapvetően kíváncsi emberek vagyunk, próbálunk nyitott szemmel és füllel járni-kelni. Például nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy azok az ismerőseink és barátaink, akik külföldön próbálnak szerencsét, milyen tapasztalatokat szereztek. (Magyar) kolbászból van-e a kerítés, mi működik jobban vagy rosszabbul, mennyiben más a külföldi, hétköznapi mérnök-lét, szemlélet? A Világjárók blogposzt sorozatunk negyedik részében Boros Vazul barátunkat faggattuk ki. Olvassátok szeretettel a beszámolóját a doktoranduszok helyzetéről, a német szabályokról és szabálykövetésről és a politikamentes szakmai kérdésekről!
A statikus tervezői és szakértői munka nem korlátozódik az iroda négy fala közé, az igazi arcát az építkezés vagy szakértés helyszínén mutatja meg. A terepen való munkának is vannak fokozatai, talán az egyik legizgalmasabb ezek közül a forgalomterelésben történő autópálya hidak fővizsgálata. Idegeskedtél már a sztrádán, hogy a terelés miatt le kell lassítanod, amikor semmiféle munkát nem látsz? Miért kell ott is terelni, ahol látszólag nem történik semmi? Milyen érzés száguldozó autók mellett dolgozni, és mihez kellene kötni a jogosítvány megszerzését? Gondolatok egy hídszerkezeti szakértő szemüvegén keresztül az autópálya terelésben végzett munkavégzésről.
A válasz a címbeli kérdésre: néha igen, néha nem. Van olyan repedés, amelytől egy laikus általában nagyon megijed, de a statikus csak legyint rá. Aztán persze van olyan repedés is, amely látszólag nem vészes, de egy szakértő szem egy nagyobb probléma első jeleként azonosítja, amellyel foglalkozni kell. Gondolatok a repedések lelki világáról: egyformák-e, mikor kell azonnal beavatkozni, és melyik az a repedésfajta, amelyik teljesen természetes és normális?
Ismerős az érzés, amikor az egyetemről kiesve kicsit tanácstalanul állsz a nagybetűs élet előtt, aztán amikor fejest ugrasz a munka világába, tele vagy kétségekkel és kérdésekkel? Ha nem, mert duzzadsz az önbizalomtól, talán akkor is hasznát veheted annak a néhány gondolatnak, amit az elmúlt 15 évben a magunk kárán tanultunk meg.
A statikus legélesebb fegyvere jó esetben az esze, de nem árt, ha van még ezen kívül néhány dolog a tarsolyában, pontosabban a szerszámosládájában (de még inkább a csomagtartójában), amikor kiszáll egy helyszínre. Nézzük is, mi az a 13+1 dolog, amit mindenképpen érdemes magunkkal vinni!
Mennyit tudsz engedni a feléből? Aranyozott papírra nyomtatjátok a terveket, vagy mi? Más fele ennyiért megcsinálja. Ne viccelj már, neked ez csak egy pár órás/napos munka. Egy kézi skicc kell, semmi más. A szelvényeket mondjátok be telefonba, a többit megoldjuk. Az ilyen és ehhez hasonló mondásokból lassan könyvet tudnánk írni, de valószínűleg nem csak mi, hanem a mérnökirodák többsége is. Ha kíváncsi vagy, hogy miért kerül a tervezés és szakértés annyiba amennyibe, vagy csak simán turkálnál a statikus zsebében, akkor ez az írás Neked született!
Számtalanszor találkoztunk már merész megrendelővel, aki telefonban csak annyit mondd bemutatkozás után, hogy „vettünk egy családi házat, kiütnénk két falat és egybenyitnánk a nappalit a konyhával és úgy hallottuk, hogy önök foglalkoznak nyílásáthidalás tervezéssel. Nekünk csak az kellene, hogy hány cm magas vasgerendát tegyünk be, terv sem kell, a többit megoldjuk…”
Hároméves lett az Atlasz Mérnökiroda Kft., így a három alapító fejenként három mondatban foglalja össze az elmúlt három évet.
Mivel alapvetően kíváncsi emberek vagyunk, próbálunk nyitott szemmel és füllel járni-kelni. Például nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy azok az ismerőseink és barátaink, akik külföldön próbálnak szerencsét, milyen tapasztalatokat szereztek. Kolbászból van-e a kerítés, mi működik jobban vagy rosszabbul, mennyiben más a külföldi, hétköznapi mérnök-lét, szemlélet? A Világjárók blogposzt sorozatunk harmadik részében Szelechman Zoli barátunkat faggattuk ki. Olvassátok szeretettel a beszámolóját a válság okozta sokkról, különleges acélszerkezetekről, a nagyon-sok-elefánt teherbírású úszódaruról és mókás céges előírásokról!
Az egyetemen még minden annyira egyszerűnek tűnik: kapsz egy előre kidekázott feladatot, ami tökéletesen igazodik az órán elhangzott tananyaghoz. Nekidurálod magad, egyszer-kétszer finom-hangolsz rajta, aztán leadod, kapsz rá egy érdemjegyet, és kész. De aztán élesben minden kicsit komplikáltabb, kezdve a tervezés előkészítésétől a változások követésén át a kivitelezés során felmerülő problémák kezeléséig. Féljen-e egy pályakezdő mérnök az összetett feladatoktól, mit lehet tanulni egy hosszú kifutású munkából és miért fontos a helyes fájl elnevezés?
Itt a jó idő, betonozzunk! De hogyan is kezdjünk bele? Milyen sódert vegyek? Milyen és mennyi cementet vegyek? Itthon csak víz van, de abból sem tudom mennyi kell… Ugye ismerős a helyzet?
A statikusok túl óvatosak, lusták, vagy csak simán beszariak? Mi mással lehetne azt magyarázni, ha túlméreteznek egy tartószerkezetet? Amikor lehetne kisebb a pillér, vékonyabb a födém, és lássuk be, annál az 5m kinyúlású konzolnál is láttunk már nagyobbat. Ha szeretnél bele látni egy statikus érvek és ellenérvek kavalkádjában lubickoló lelkébe, hogy milyen fázisokat járunk be egy tervezési feladat során, akkor eljött a Te időd!
Mi a nehezebb, egy kiló toll, vagy egy kiló vas? Ugye ismerős ez a szakállas, találós kérdés? Nos, néha ez jut eszünkbe, amikor olyan dolgokra csodálkoznak rá laikusként az emberek, amikre egy statikus nem, és olyan dolgoktól nem rettennek el, amitől nekünk égnek áll a hajunk. Rá merjünk-e állni autóval egy födémre, és mi a rosszabb, a jakuzzi vagy a zöldtető rétegrend? Minden, amit a födém túlterhelésről tudni akartál (pedig nem is tudod még, hogy tudni akartad).
Az építőipar alapvetően egy konzervatív ágazat, és bár a CAD alapú tervezőszoftverek és BIM térhódításával már nagyot lépett a világ előre a pauszpapírra csőtollal rajzoló, majd onnan pengéző, hagyományos tervezéstől, a végeredmény még majdnem mindig egy kinyomtatott tervlap, amiről a kivitelezőnek a helyszínen kell eligazodnia és felépítenie a szerkezetet. Mire kell figyelni egy tervlap összeállításánál, a tollvastagságok és sraffok miért a barátaink, és mi lesz a papír alapú kivitelezési tervek után? Az alábbi cikkben ezeket a kérdéseket próbáljuk körbejárni!
Biztos voltatok már úgy, hogy valami nagyon tetszett a nagyvilágban (legyen az szakmai, vagy bármilyen dolog) és szerettétek volna megörökíteni, ezért előkaptátok a kezetek ügyében lévő egyik eszközt, ami képrögzítésre alkalmas és „kattintottatok”. Aztán az eredmény ott még tetszett, de amikor az ismerősöknek akartad megmutatni, már nem ment át az az érzés, amit a helyszínen szerettél volna megörökíteni. Mi is voltunk így, és vagyunk is sokszor. De hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő, jöjjön 7 tipp, amit ha megfogadsz, biztosan jobb eredménnyel tudod képként megfogalmazni a látottakat!
Mivel alapvetően kíváncsi emberek vagyunk, próbálunk nyitott szemmel és füllel járni-kelni. Például nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy azok az ismerőseink és barátaink, akik külföldön próbálnak szerencsét, milyen tapasztalatokat szereztek. Kolbászból van-e a kerítés, mi működik jobban vagy rosszabbul, mennyiben más a külföldi, hétköznapi mérnök-lét, szemlélet? A Világjárók blogposzt-sorozatunk második részében egy sokat látott barátunkat faggattuk ki, nevezzük őt mondjuk Karennek. Olvassátok szeretettel a beszámolóját a mérnökök megbecsüléséről, a nők helyzetéről a mérnök társadalomban, és a végelgyengülés előtti, illetlen fájl elnevezésről!
A hogyan (ne) vegyünk családi házat sorozatunk első részében azt jártuk körül, hogy egy ilyen nagy volumenű beruházásnál, mint a lakás és családi ház vásárlása, miben tud egy szakember segíteni, majd a második részben az alapozás és szigetelés témakörét taglaltuk kicsit. A sorozat következő, harmadik részében megnézzük, hogy milyen gyanús jeleket és károsodásokat keressünk a falakon, ha nem akarunk nagyon mellé nyúlni a vásárlásnál.
Jártál már úgy, hogy vízszint nélkül próbáltál valamit vízszintesre kitűzni egy lakásban, mondjuk egy nagy mágnestáblát, és a végeredmény látványosan nem vízszintes lett? Mi jártunk. De az hogy lehet, ferde a plafon, vagy a padlóban van egy jókora lejtés? De miért nem vízszintes a födém? Egyáltalán, lehet-e tökéletesen vízszintes szerkezetet építeni, vagy valamennyit le fog hajolni? És ez normális, vagy le fog leszakadni? Mese egy pontonként alátámasztott monolit vasbeton síklemezről, ami vízszintes akart lenni, de nem lett. Valamint vonalmenti teherré redukált elefántról, konzol végi Opel Astráról, és hogy mi a rosszabb, a zöldtető, vagy a jakuzzi?
Mivel alapvetően kíváncsi emberek vagyunk, próbálunk nyitott szemmel és füllel járni-kelni. Például nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy azok az ismerőseink és barátaink, akik külföldön próbálnak szerencsét, milyen tapasztalatokat szereztek. Kolbászból van-e a kerítés, mi működik jobban vagy rosszabbul, mennyiben más a külföldi oktatás, hétköznapi mérnök-lét, szemlélet? A Világjárók blogposzt-sorozatunk első részében Török Vikit faggattuk ki.
Van, akinek a mindennapi munkaeszköze volt, míg a felületes szemlélődők csak egy furcsa vonalzót láttak benne. Míg a gyerekek kihúzható játék géppuskának hordták be az általános iskolába (állítólag), mások a mai napig is fájdalmasan szisszennek fel az emlékére. De a nagy többség, aki értette a csínját-bínját, inkább nosztalgiával emlékezik meg róla, még akkor is, ha a használata kicsit körülményes volt. Mint Gombóc Artúr kedvenc csokijából, ebből is volt kerek és szögletes, hosszú és rövid, gyártották fából, műanyagból, valamint fémből is. A logarléc a digitális zsebszámológépek térhódítása után végül nyugdíjba vonult. És hogy mit tanulhat belőle a mai fiatal mérnöknemzedék, milyen kapcsolatban áll a mérnöki szemlélettel és a legmodernebb végeselemes szoftverekkel? A Múltba Tekintő sorozatunk első részéből kiderül.
Azok az idők már rég elmúltak, amikor fehér köpenyes, szarukeret-szemüveges mérnökök csőtollal álltak a rajzgépek mellett, vagy görnyedtek a rajzlap felett vonalzóval és betűsablonnal. Manapság a számítógépes tervezésnek áll a világ, és a BIM terjedésével már nem csak a tervezési fázisban használjuk a digitális állományokat, hanem (például az üzemeltetés vagy későbbi átépítések miatt) jóval a megépítésük után is. Sőt, nagyon nehéz elképzelni azt, hogy valaki ceruzát vagy tollat ragadjon, és kézi skiccet tegyen le a megrendelő, vagy a kivitelező elé. Mégis lehet találni jó pár érvet amellett, hogy gyakoroljuk és használjuk a kézi rajzolást.
A "hogyan ne vegyünk családi házat" sorozatunk első részében általánosan összefoglaltuk azokat a tippeket, tennivalókat, tévhiteket, melyet egy új ház, vagy lakás vásárlása során célszerű meglépni, vagy elkerülni. A következő részekben szeretnénk betekintést nyújtani a használt ingatlanokat leggyakrabban sújtó károsodások kialakulásának folyamatába és okaiba, építési és fenntartási hibákba, különös tekintettel az egyes tartószerkezeti elemekre, épületrészekre.
A szakmánkban elég ritka az, hogy valami fekete, vagy fehér, egy adott műszaki kérdést számtalan módon meg lehet oldani. Éppen ezért törekszünk arra, hogy mind a (társ)tervezők, a kivitelező és a megrendelő helyzetébe beleéljük magunkat, és azt az optimális megoldást javasoljuk, amit az adott helyzetben konszenzussal el lehet fogadni. De valahol mélyen mi is emberek vagyunk, és ha nagyon elrúgják a pöttyöst, elő tud törni belőlünk az állat, kiváltképp, ha az alábbi pontok bármelyike jön velünk szembe – avagy hét dolog, amit soha ne mondj egy statikusnak!
A diplomaírásról már ejtettünk szót korábban, és adtunk pár tippet, amivel a szerkezet-tervezős tömegből ki tudsz emelkedni. De hogyan érdemes hozzá látni a feladathoz, mekkora épületet vagy hidat érdemes választani, mire érdemes a számítások és a rajzok elkészítésénél figyelni, és hogyan tudsz a prezentációra felkészülni? Megkérdeztünk egy vérbeli profit, aki az iroda alapítótagjai 2/3-ának a diplomatervezésében segített. Olvassátok szeretettel első vendégposztunkat, és nagy köszönet Madaras Botondnak a jó tanácsokért!
Találós kérdés, mi az? Az egyik legnagyobb és legdrágább beruházás az ember életében, és a döntés meghozatalakor – még ha tagadjuk is – főként érzelmi szempontok vezérelnek minket. Igen, ez a lakás- vagy házvásárlás. Mikor és hogyan érdemes szakember tanácsát kikérni? A témában írt sorozatunk első cikke az ingatlanvásárlás előtti helyszíni statikus szemléről, vagy, ahogy mi egyszerűen hívjuk: családlátogatásról.
Szeretjük a lépcsőket. És nem szeretjük azt, ha valaki egy lépcsőt csak simán leszól, és „lelépcsőzik”. Az egyetlen olyan tartószerkezet, ahol a vasbetont is mm pontossággal kótázzuk; készülhet kőből, fémből, fából, üvegből, vasbetonból, lehet fiatal vagy korosodó, és nem kell messze menni ahhoz, hogy igen kivételes, szemrevaló példányokat találjunk belőlük. A húzott karú lépcső egy fokkal talán még kényesebb is, mint a többi, ebből az egyik kedvencemet szeretném most megmutatni Nektek, hogy a tervezés során milyen fázisokon ment keresztül, és végül hogy nyerte el végleges formáját.
Diplomamunkát bírálni mindig hálás feladat, hiszen már többszörös szűrőn keresztül jut az adott feladat a külső bírálókhoz. A belső és külső konzulens végig vezeti a hallgatót a diplomamunka írás rögös útján, a legdurvább szakmai vadhajtásokat lenyesegetik, mire a kiírásban szereplő kritériumokat sikerül szépen megugrani.
Egy jó mester/kőműves/ács fejből megépíti ezt a házat. Meg egy rakás ismerősöm építkezik egyszerű bejelentéssel. A tapasztalt kivitelező pedig ránézésre megmondja, hogy mennyi lesz a vége. Egyébként is, a barátainkkal összelegózzuk ezt a pecót unalmas napjainkon, nagyfaterék is maguk csinálták, azóta már a harmadik generációt is kiszolgálta. Ezek mind olyan érvek, amikre hümmög és bólogat az ember, hiszen kapásból eszébe jut három idevágó jó példa. És legalább ugyanennyi horrorsztori.
Nem azért, mert sok időnk van rá, vagy mert mindenkinél okosabbak és tapasztaltabbak lennénk, legnagyobb bánatunkra. A határidők szorításában néha éjszakázva, kávéhajtású üzemmódba kapcsolva próbálunk túlélni, mellette családi és társas életet élni, hobbit űzni, sportolni, és közben a hivatásunkat gyakorolni. Szóval nagyjából úgy próbáljuk élni az életünket, mint mindenki más is.