Rendhagyó beszélgetés egy vízépítési vasbeton nagyműtárggyal a közösségimédia-platformokról, önismeretről, karrierről és emberi hozzáállásról. Miért ne vezessünk csapadékvizet a csatornába, és milyen tévhitekkel kell megküzdenie egy műtárgynak?
Jó pár éve ismerjük egymást, de az eddigi beszélgetéseink alkalmával mindig udvariasan elhárítottad az interjúkéréseinket. Mi változott?
Azt hiszem, hogy elsősorban ti, emberek változtok. Mi, tartószerkezetek viszonylag meghatározott keretek között létezünk, a fizika egyetemes törvényeinek engedelmeskedve. Lehet, hogy valaki ezt unalmasnak mondaná, én inkább kiszámíthatónak. Az emberek viszont állandó változásban élik az életüket, és mintha nem az egyszerűség és a racionalitás irányába változnátok. Elég például egy dögös Instagram-poszt, és elfelejtitek a gravitációt.
Ne haragudj, hogy félbeszakítalak, de nagyon furcsa, hogy egy monolit vasbeton medencét a közösségi médiáról hallok beszélni.
Ha belegondolsz, mindketten itt, a Földön létezünk, azonos anyagok alkotnak minket, és mindegyikünkre ugyanazon természeti törvények érvényesek. Talán nagyobb a hasonlóság, mint a különbség, szóval összességében szerintem nem furcsa a közösségi médiát felhozni. De nézzük csak tovább! Láttok egy izgalmas Pinterest-képet, és a legegyszerűbb dolgokra is csodaburkolatot akartok tenni, és égetni a pénzt, mintha nem lenne holnap. Mintha szándékosan figyelmen kívül hagynátok a hosszútávú érdekeket, kerülnétek az árnyalt gondolkozást vagy az érvek és ellenérvek ütköztetését.
Ha ez az interjú segít, hogy ezután egy-két mérnök, kivitelező vagy döntéshozó másképpen nézzen ránk, tartószerkezetekre, akkor már nem volt haszontalan a dolog!
Ha röviden be kellene mutatkoznod, mit mondanál magadról?
Egy CFA cölöpökkel gyámolított, monolit vízzáró vasbeton nagyműtárgy vagyok, összetett funkciókkal, meglehetősen bonyolult gépészettel, csinos acélszerkezetű kiegészítésekkel. A vasbeton részeim C30/37-XC4-XD1-XA5(H)-XV2(H)-16-F3 (MSZ 4798:2016/3M:2021) betonból, és B500B bordás betonacélból készültek Adfil Stabil F80 műanyagszál adagolással, a munkahézagszalagjaim ADEKA ULTRA SEAL KM2005 és ACF 165 fugalemezek, a rozsdamentes acélszerkezeteim, mint a korlát és a hágcsó pedig 1.4301 (EN ISO 1461) anyagminőségűek. Egy szennyvíztisztító telepen dolgozom éjjel-nappal.
Tudom, hogy nem fogod félreérteni, ezért muszáj megkérdeznem: a funkciód miatt nem érzed úgy, hogy esetleg más tartószerkezetek lenéznek?
Arra gondolsz, hogy szó szerint alig látszom ki a földből, és nyakig vagyok töltve szennyvízzel?
Igen, pontosan.
Engem erre terveztek, és amíg rendeltetésszerűen el tudom látni a feladatomat, addig boldog vagyok. Az, hogy emberi fekália vesz körbe, vagyis inkább én veszem körbe azt, a feladatomnak csak egy kis része, és végeredményben a szennyvíz megtisztítása, az emberi életminőség javítása és a környezet állapotának fenntartása a célom, így nem hiszem, hogy szégyenkeznem kellene. Másrészt az identitásomnak csak egy kis részét teszi ki, hogy mi a funkcióm. Mellette tartószerkezet vagyok, irányított repesztőkeretekkel, munkahézagokkal, korlátozott repedéstágassággal, felúszás ellen alaprajzilag túlnyújtott alaplemezzel, és a sort még hosszan folytathatnám.
De azért abban megegyezhetünk, hogy hamarabb mutogatnak magazinokban egy kortárs építészek által jegyzett épületet, nem?
Persze, de ezzel semmi baj nincs. Egy karcsú derekú, rétegelt-ragasztott fa tartó után az is megfordul, akit egyébként más épület vagy mérnöki szerkezet hidegen hagy, de ez természetes. A tartószerkezetek viszont nem méricskélik így egymást, sokkal kevésbé megy az egymás mögötti pusmorgás, mint azt ti gondolnátok.
Hogy valaki fából, vasbetonból vagy acélból készül, esetleg más anyagból, nekünk édes mindegy. Hogy mi a funkciója, mérete, formája, fesztávja vagy nyílásköze, szintén nem mérvadó. Nézd meg, annyira különbözőek vagyunk, hogy inkább csodáljuk ezt a fajta sokszínűséget és a különböző nézőpontokat, amelyek a létrejöttünkben szerepet játszottak.
Pontosan milyen nézőpontokra gondolsz?
Nincs két egyforma szerkezet közöttünk. Ha belemegyünk a részletekbe, hogy kit hogyan terveztek meg, látni fogod, hogy a betonacél vezetésünk, a toldásaink kialakítása, a szerelvényeink elhelyezése, a zsalu túlemelése is más és más. Rengeteg munkaóra van mögötte, aztán kibetonoznak, teleöntenek szarral, már elnézést a megfogalmazásért, és nem látszik belőlünk semmi. De attól még az egyedi részleteink ott vannak, működnek.
Vagy egy másik szempont, hogy milyen volt a kivitelező. Tapasztalt, vagy újhullámos szerencselovag? Vannak élesszemű öreg rókák a csapatban? A fiatalok hallgatnak rájuk, és a terv szerint szerelik a vasat? Rendet tartanak az építés ideje alatt, vagy tele van minden szeméttel?
De ha az előző szempontoktól mind el is vonatkoztatunk, és még ha lenne is közöttünk két egyforma, a fenntartó, üzemeltető biztos más lenne, ahogy a környezeti hatások is.
Szóval összességében mások vagyunk, ezért egymás között nincs féltékenység és beszólogatás. Azt inkább csak ti, emberek látjátok belénk.
Kérlek mesélj még egy kicsit magadról! Mik a legkorábbi emlékeid?
Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert tulajdonképpen már a legelső vázlatoktól és közelítő méretfelvételtől elkezd kialakulni az identitásunk. Azt tudni kell, hogy én alapvetően egy gépészeti technológia vezérelte tervezés eredménye vagyok, és minden részletemnek azt kell szolgálnia, hogy a vízjogi engedélyben szereplő szinteket és befoglaló méreteket tartani tudjam. Az alapvető geometriai méretek, falvastagságok egészen hamar kialakulnak, amiket aztán a talajvizsgálati jelentésben foglalt végleges alapozási mód kiválasztása, a felúszás elleni méretezés, no meg persze a földrengésszámítás is befolyásol picit.
Utána jönnek az egyéb részletek, munkahézag-kialakítások, korlátrögzítések, gépalapok megtervezése, vasalási finomságok, stb. Ha minden részlet a helyére kerül, minden tervlapra van rendezve, akkor készül egy árazatlan költségvetési kiírás, ami alapján papíron már teljesnek vagyok mondható. Nagyon szeretem ezt a létállapotot!
Ez azt is jelenti, hogy van bármilyen módon beleszólásod a tervezés menetébe?
Nem, én akkor csak egy tervezés alatt álló műtárgy vagyok, semmilyen ráhatásom nincs a tervezés folyamatára, szóval így egy kicsit lutri is, hogy ki milyen tervezőcsapat keze alatt jön a világra.
Van kedvenc terveződ?
Természetesen van, de az olvasók elfogultsággal vádolnának, ha elárulnám, hogy ki az. De annyit azért elmondhatok, hogy az országban van mondjuk fél tucat olyan csapat, amelynél bármelyik műtárgytársam szívesen megterveződne, és hasonló számot mondanék a kivitelezésre is.
Mi történik, miután „papíron” elkészültél?
Kezdődik az előkészítés szakasza, a kivitelező alvállalkozóinak és beszállítóinak a versenyeztetése, árajánlatok bekérése. Az organizáció is izgalmas kérdés, nagyon sok ember munkáját kell összehangolni, elkezdődik a helyszíni sürgés-forgás, a földmunka, szükség esetén a víztelenítés, a konténerek üzembe helyezése.
Vagyis ez már a konkrét megvalósulás szakasza, gondolom, a legizgalmasabb rész, ugye?
A vízépítési nagyműtárgyak szerencsés esetben ebben a fázisban már pontosan tudják, hogy hogyan is fognak kinézni. A magasépítési társainkkal ellentétben a technológia miatt ilyenkor már nem számítunk nagy változásokra, de ettől függetlenül nagyon izgalmas lépésről lépésre, betonozási ütemről betonozási ütemre megvalósulni és testet ölteni.
Ezután következik a víztartási próba, amin sajnos néhányan el szoktak vérezni, de talán pontosabb az „el szoktak vizelni” kifejezés. Ilyenkor marad az injektálás, utólagos kenegetés, megerősítés. Ezekről senki nem szeret beszélni, gondolom olyasmi lehet ez, mint az embereknél a betegségek.
A próbaüzem során, ha minden rendben megy, akkor már teljes pompánkban működhetünk, és onnantól nincs más feladatunk, mint kiállni az idő próbáját. Személy szerint ezt az állapotot is nagyon szeretem!
Hogy látod, van különbség kivitelező és kivitelező között?
Szerinted van különbség fodrász és fodrász, vagy fogorvos és fogorvos között? Ugye, hogy van! Természetesen a kivitelezők sem egyformák, és ahogy a tervezésben, úgy a terepen is vannak csapatok, amelyeknek a medence szívesebben kerül a kezébe.
Ha van kedvenc terveződ, akkor, gondolom, van kedvenc kiviteleződ is, igaz?
Ugyanazt tudom elmondani, mint a tervezésnél: vannak kiváló csapatok, amelyeknél bárki szívesen lenne műtárgy. Én szerencsésnek mondhatom magam mindkét területen, jó szakemberek építettek. Mások viszont már nem mondhatják el ugyanezt magukról.
Amennyire látom, egy kicsit ez is a problémátok: bár a munka minőségében elég nagy a szórás, ti sokszor semmi másra nem figyeltek, mint az árra, esetleg a határidőre. A minőség, tapasztalat sokszor kerül partvonalra, és elvárjátok, hogy mindenki nyomott árakon, irreális vállalási idővel dolgozzon. Ezzel az a gond, hogy pont a minőséget és a tapasztalatot nem értékelitek és jutalmazzátok.
Mondok egy példát: ha megversenyeztetitek a tervezőt, sokszor akkor is az olcsóbbat választjátok, ha már többször megégettétek magatokat vele, és pár százezer forint árelőnyért utána több tízmilliót fizettek injektálásra. Úgy vagytok vele, hogy tervező-tervező, mindkettőnek van kamarai jogosultsága, tehát a felelősség az övé, innentől csak az ár számít, de ez nem így van.
A kivitelezésben a komolyan vehető csapatok nem próbálnak minden fillért kispórolni, a tervek szerint építenek, és ha kérdésük és javaslatuk van, akkor még azelőtt átbeszélik minden érintettel, mielőtt odakötne a beton a mixerbe.
Mi történik azután, hogy megépítenek egy műtárgyat?
A mi esetünkben üzemszerű működés, menetrendszerű karbantartás, felülvizsgálatok. Onnantól, hogy beáll a rendszer, a műtárgy csak élvezi a nap- és az évszakok változását, és örül az állandóságnak.
Sokan unalmasnak gondolják azt a feladatot, amit a műtárgytársaiddal ellátsz. Mennyire értesz egyet velük?
Nem értek egyet velük, és ha alaposabban megnézel egy elő- vagy utóülepítő medencét, fertőtlenítőt, akkor látni fogod, hogy rendkívül izgalmas folyamatok játszódnak le bennünk, elég csak a szennyvíz koncentrációjára gondolni. De a rácsszemét műtárgyak is tudnának mesélni, hogy mi minden szokott fennakadni rajtuk. Meglepődnél, van ott minden, mint a búcsúban: slusszkulcs, szemüveg, melltartó, műfogsor, telefon.
Aztán ahogy telik az idő, úgy kapnak a műtárgyak is időről-időre új gépészetet, technológiákat. Vannak korosabb barátaim, akik már nagyon sok mindent megéltek, és még mindig nagyon jó állapotban vannak.
Ha jól értem, akkor a tulajdonostól, üzemeltetőtől függően folyamatosan változol és átalakulsz?
Igen, de ezt ne úgy képzeld el, mint mondjuk egy kalandosabb életű, több ütemben épített lakóépület tartószerkezetét, amit, szegényt addig toldozgatnak-foltozgatnak, hogy a saját tervezője sem igen ismerné már fel. Engem csak akkor szoktak javítgatni, ha lokálisan valamilyen sérülést szenvedek, de eddig, lekopogom, kevés ilyen volt.
Van olyan tévhit, amit sokat hallasz, és szeretnél tiszta vizet önteni a pohárba?
Ez csak egy medence, mondják rám néha, és nem látják a felszín alatti értékeimet. Bizonyos fejekben még mindig él „a ’80-as években Németbe’ 1,5cm-es betonfedéssel építettünk” mantra, pedig azóta nagyot lépett előre a világ, a betontechnológia és a tudomány! Ilyen KOI és BOI értékek mellett ezzel nem lehet játszani, a kitéti osztályokat sem viccből találták ki. Használjátok az aktuális szabványokat, és mindenki elégedettebb lesz!
Ha hármat kívánhatnál, akkor mik lennének azok?
Az első, hogy a záporvizet ne vezessétek be a csatornába! A koncentrációk úgy vannak kitalálva és beállítva egy szennyvíztelepen, hogy a benne zajló folyamatok bizonyos határok között működnek hatékonyan. Ha jön egy nagy zuhé, olyan szinten hígul fel minden, hogy rossz belegondolni, és rengeteg munka és értékes anyag megy a levesbe és a befogadóba anélkül, hogy igazán meg tudna tisztulni.
A második kívánságom az lenne, hogy ne csak az egyszeri megépítésre, hanem a fenntartásra, karbantartásra is gondoljatok! Hiába építetek meg valamit drágán, ha utána hagyjátok lerohadni. Az épített környezetetekre folyamatosan időt, pénzt és energiát kell szánni. Én a helyetekben kevesebb pénzt költenék a nagyon drága beruházásokra, és sokkal többet a fenntartásra, üzemeltetésre. De ehhez a fejetekben kell rendet raknotok.
Mondok erre is egy példát: ha vesztek egy társasházi lakást, akkor úgy gondoljátok, hogy nincs dolgotok a tetővel, lépcsőházzal, kerítéssel. Pedig azt is megvettétek az albetéthez tartozó tulajdoni hányad arányában. Mindenkinek rendezettebb és nyugodtabb lenne az élete, ha azokra is a saját tulajdonotokként gondolnátok.
A harmadik kívánságom pedig az, hogy járjatok nyitottabb szemmel, és vegyétek észre a tartószerkezetet és annak szépségét, bármilyen kicsi vagy fura is legyen! Van, aki egy rácsos tartóra is azt mondja, hogy csúnya, hát őket végképp nem értem. Egy benzinkút váza is tud esztétikus lenni, de tartószerkezet egy lámpaoszlop, egy kerítés vagy egy nagyobb játszótéri mászóka is.
Ha mindhárom kívánságom csak egy kicsit teljesül, akkor nem hiába épültem!
Köszönjük az interjút, és további sikeres munkát, jó általános állapotot és gondos karbantartást kívánunk!