Nem azért, mert sok időnk van rá, vagy mert mindenkinél okosabbak és tapasztaltabbak lennénk, legnagyobb bánatunkra. A határidők szorításában néha éjszakázva, kávéhajtású üzemmódba kapcsolva próbálunk túlélni, mellette családi és társas életet élni, hobbit űzni, sportolni, és közben a hivatásunkat gyakorolni. Szóval nagyjából úgy próbáljuk élni az életünket, mint mindenki más is.
De mit csinál egy statikus tervező, avagy más nevén szerkezettervező-mérnök, vagy másnéven kultúrmérnök, vagy másnéven…? Amikor megkérdezik tőlem, hogy mivel is foglalkozom, és röviden próbálom elmesélni, akkor értetlenkedve válaszolják azt rá, hogy akkor amolyan fura építész vagyok. (De akkor mivel foglalkozik egy építész?) Bár a szűk baráti körben már nem kell magyarázkodnom, azt gondolom, hogy az emberek többsége nem tudja igazán, hogy mivel foglalkozik egy statikus. Ha Neked a vasalásról az ing és a nadrág jut eszedbe, ha szerinted a mérnökök csupa őszhajú, szemüveges, kockás inget és fehér köpenyt viselő idősödő urak, akkor érted, mire gondolok.
De valójában mivel töltjük a napjainkat? Egyeztetünk, meghallgatunk, számolunk, modellezünk, csendben sírunk, éjszakázunk, rajzolunk, hangosan zokogunk, módosítunk, még egy kicsit rajzolunk, végül leadunk. Majd tervezői művezetünk, kicsit örülünk, átadóra megyünk (de azért erre inkább az építészeket hívják), hálásak és büszkék vagyunk. Valami ilyesmi sorrendben. Eközben rengeteg helyre eljutunk, bekúszunk, felmászunk, ezernyi módon összemocskoljuk magunkat, vagy hirtelen összetákolt létrán egyensúlyozunk a magasban/mélyben. A konstruálás, a különböző szempontok megértése, ütköztetése és az ezek melletti érvelés, a gazdaságos megoldás keresése, a kivitelezési szempontok figyelembe vétele az, ami felemészti a maradék időnket is. És egyben ezek azok az alapelvek, amikben őszintén hiszünk. Meg persze – hivatalból is – a felelősségvállalásban. A munkánkat nagyon komolyan vesszük, magunkat pedig próbáljuk a munkán kívül nem túl komolyan venni.
A szakmánk pedig csupa-csupa izgalom, mert nincs két egyforma munka, helyszín, megrendelő vagy társtervezői csapat. Persze, hogy így gondoljuk, hiszen egy statikusnak a nyers vasbetonfal is gyönyörű, az építkezés közben a sárban heverő betonacélokra párás szemmel nézünk, a tűzi horganyzott acél keretállások bedaruzásában gyermeki örömünket leljük, vagy épp korábban kelünk, és hamarabb indulunk el az oviba a gyerekekkel, hogy a konténerbe rakott, halálra ítélt címeres kisméretű téglát még azelőtt ki tudjuk menteni, hogy elvinnék onnan.
Na, pontosan ezekbe a műhelytitkokba szeretnénk Téged bevezetni, képekkel, rajzokkal, infó grafikákkal és videókkal megfűszerezve. Legyél akár egyetemista, pályakezdő mérnök, rutinos öreg róka, családtag, ismerős vagy ismeretlen érdeklődő, aki kíváncsian figyeli a munkásságunkat, őszintén bízunk abban, hogy - a saját kárunkon is tanulva – fogunk tudni Téged szórakoztatni, miközben kicsit bemutatjuk a statikus-lét szépségét.
Na ezért kezdtünk el blogot írni.