A lakhatási nehézségről és a hajléktalanságról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak egy nagyon szűk réteget érintő problémáról van szó. Magánemberként vagy mérnökként egyébként sincs vele tennivalónk, hiszen ez egy alapvetően szociológiai probléma, amit politikai akarat nélkül úgysem lehet felszámolni, nem igaz? Ha az előző mondat egyes állításaival vitatkoznál, akkor valószínűleg hasonlóan vélekedünk erről. Gondolatok a hajléktalanságról, a tenni akarásról és az összefogás erejéről.
Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hiszen mindig volt hol laknom. De nemcsak nekem, hanem a szűkebb és távolabbi családomnak és rokonaimnak is. A hajléktalansággal pedig, mint problémával csak akkor találkoztam, amikor a hozzám hasonló nagy többség: ritkán, az utcán vagy aluljárókban, kerülgetve a fedél nélküli embereket.
Aztán egy téli napon a szokásos köreim egyikét futottam, csak épp nem szokványos körülmények között, hanem farkasordító hidegben. Igazi hősnek éreztem magamat, hogy a komfortzónámat elhagyva a -10 fokban is elindultam, hogy az aznapi 15km-es etapot letudjam.
Az önszuggeszció, a természet zabolátlan erőivel folytatott heroikus csatám egészen az Árpád hídig tartott, amikor egymás mellett fekvő hajléktalanok mellett futottam el. A szégyenérzet, tehetetlen düh és szomorúság egy egészen sűrű esszenciája fújta el korábbi gondolataimat.
Amit én "hősként", szűk 1,5 óráig magam vállalok, azt mások kényszerből öltik magukra, meghatározhatatlan ideig.
És a hideg nem válogat, nem kérdez, hanem csak úgy van, akkor is, amikor én már a felolvadás fázisán túl a melegben álomra hajtom a fejemet.
Ez a gondolat sokáig ott motoszkált a fejemben, és amikor Halkóval és Ádámmal elindítottuk a közös vállalkozásunkat, akkor az egyik legelső, „miért is jó, hogy a magunk rabszolgái urai vagyunk?” ülésünket azzal zártuk, hogy milyen jó lenne olyan társadalmilag fontos és hasznos ügy mellé állni, amit a szakértelmünkkel és tapasztalatunkkal támogatni tudunk. Támogatni meggyőződésből és tenni akarásból úgy, hogy annak látható, kézzelfogható haszna is legyen.
Ekkortájt jött szembe velünk egy cikk az Utcáról Lakásba! Egyesületről. Önkormányzatok segítségével olyan, korábban lakhatatlannak ítélt ingatlanokat újítottak fel, amely lepusztult állapotuk miatt senki nem használt, és a felújítási munkákat az egyesület tagjai önkéntesekkel és hajlék nélküli, de tenni akaró emberekkel közösen végezték el. A lakhatás azonban nem cél, csak a legelső lépcsőfok egy olyan úton, ahol a korábban fedél és hajlék nélkül élő embert visszasegítik a munka világába, hogy aztán önfenntartóan képes legyen ellátni magát.
Az egyesület munkatársai így nem csak szociális és jogi kérdésekben segítenek, de az önkéntesek munkájának összeszervezésével, valamint adománygyűjtéssel egy olyan szociális bérlakásrendszert szeretnének életre hívni, amelyet aztán fokozatosan ki lehet terjeszteni.
Nem kellett nagyon sokat gondolkodnunk így hát azon, hogy a lehetőségeinkhez mérten az egyesület által kitűzött célok elérését szeretnénk segíteni.
Mobilház tervezés
Kovács Verával, az egyesület társelnökével és ügyvezetőjével pont akkor vettük fel a kapcsolatot, amikor a mobilház programjukhoz kerestek segítséget. Ebben a feladatban a telek már adott volt, és lakókocsikat szerettek volna házakká alakítani.
Az elképzelés látszólag egyszerű: kerüljön két lakóautó egymás mellé egy lemezalapra úgy, hogy a szükséges víz- és szennyvíz bekötések elkészítése után egy falábakon álló fedélszékkel házikó külsőt kapjon az alépítmény, és hőszigeteljük be az egészet.
Az így elkészült házakhoz az egyik oldalt egy akadálymentes rámpa épült, hogy kerekesszékkel is megközelíthető legyen. Az anyagok nagy részét kedvezményes áron vette meg az egyesület, majd önkéntesek kivitelező vállalkozó segítsége és útmutatása mellett építették fel. Az így elkészült házakat aztán pályáztatás után olyan rászorulók bérlik ki, akiknek piaci alapon erre egyébként esélyük sem lenne.
Mobilház program, tovább!
Az első mobilház építést ezután egy soroksári követte, volna. De azért csak volna, mert hiába az előzetes egyeztetés, ez a projekt sajnos menet közben megállt. Aki ennek a részletesebb történetére kíváncsi, annak ezt a cikket javaslom, és bár nem egy vidám történet, számos tanulsággal szolgál.
A lakhatási válságot, mint tünetet a szociális háló- és intézményrendszer állapotjelzőjeként is felfoghatjuk. Az erre a problémára adott válasz pedig, jöjjön az bárhonnan, civil vagy állami szervezettől, mindenképpen előremutató. Az egyesület szociális bérlakásrendszer kezdeményezése pedig mindenképpen az, amit az ENSZ Habitat és a World Habitat 2020. végén bronz kategóriájú díjjal jutalmazott.
Éppen ezért volt elrettentő számomra az, ahogyan ez a soroksári történet megbicsaklott, hiszen mérnökként úgy éljük a mindennapjainkat, hogy minden döntésünket érvek és ellenérvek mérlegelésével kell kialakítani, majd azokért a felelősséget vállalni. Hiszek abban, hogy egy ilyen helyzetben is az ész érvek, a kulturált vita, a felek meghallgatása és az előítéletek lebontása lehet a kulcs.
A történet szerencsére azonban itt nem ért véget, őszintén bízunk abban, hogy egy cseretelken folytatódhat tovább a már elkezdett mobilház program!
Szeretnél segíteni?
Az önkéntesség egyik előnye, hogy Te választhatod meg a módját, hogy miként segítenél az időd, lehetőségeid, pénztárcád függvényében. Az egyesület munkáját a teljesség igénye nélkül az alábbiakkal tudod támogatni:
- Lakásfelújítás vagy mobilház program terveinek elkészítésével, engedélyeztetésével, szakági tanácsadással;
- Önkéntesekkel karöltve részt vehetsz felújítási vagy építési munkákban;
- Építési anyagok vásárlásával vagy beszerzésével;
- Bútoradományokkal, vagy az ezekhez kapcsolódó önkéntes sofőrködéssel;
- Kis összegű, rendszeres pénzadománnyal;
- Életmentő őrjáratban való részvétellel, ahol a fedél nélkül élő emberek életvédelmi feladataiban tudsz segíteni;
- Mentsd el ezt a számot: +36 1 338 4186! Ha a hidegben otthontalan embert látsz, akit a megfagyás veszélye fenyeget, hívd a Menhely Alapítvány diszpécser szolgálatát!
- Ha nem tudsz segíteni semmilyen módon, akkor legalább ne árts!
Néha találkozunk szkeptikus hangokkal is: egy fecske nem csinál nyarat, vagy pedig, ha minden ügyért kiállnék, ahol szükség van segítségre és utalnék egy kis pénzt, akkor holnapután földönfutóvá válnék én is. Örök optimistaként azonban hiszem, hogy minden kis segítség fontos. Ha már egy picit is jobbá vagy élhetőbbé teszed a környezeted, az másokat is inspirálhat.
Szóval szeretnél segíteni és önkénteskedni, de nem tudod, hogyan fogj hozzá? Mindenekelőtt keress olyan területet vagy problémát, amit a szívből tudnál támogatni, vagy ami zavar Téged annyira, hogy tevőlegesen is ki akard venni a részed a megoldásból! Ez lehet tulajdonképpen bármi, a gyerekkórház kifestésétől kezdve a kutyamenhely támogatásán keresztül a szemétszedésig.
Utána pedig nincs más hátra, ragadj billentyűzetet, vagy telefonálj! Hidd el, örülni fognak a segítségednek!