Az építőipar alapvetően egy konzervatív ágazat, és bár a CAD alapú tervezőszoftverek és BIM térhódításával már nagyot lépett a világ előre a pauszpapírra csőtollal rajzoló, majd onnan pengéző, hagyományos tervezéstől, a végeredmény még majdnem mindig egy kinyomtatott tervlap, amiről a kivitelezőnek a helyszínen kell eligazodnia és felépítenie a szerkezetet. Mire kell figyelni egy tervlap összeállításánál, a tollvastagságok és sraffok miért a barátaink, és mi lesz a papír alapú kivitelezési tervek után? Az alábbi cikkben ezeket a kérdéseket próbáljuk körbejárni!
Terv a folyamat végén
Amíg az első gondolattól a kivitelezési terv leadásáig eljutunk, sok víz lefolyik a Dunán. Egy egyszerű családi lakóépület esetén az igények és pénzügyi lehetőségek alapos felmérésével kezdődik minden, amit a telek kiválasztása, a tervezőcsapat verbuválása követ. A vázlatterv már az OTÉK mellett a helyi építési szabályzat előírásait is figyelembe veszi, hogy az adott telken egyáltalán mit szabad építeni, majd ezután nagy vonalakban összeáll a tartószerkezet is.
A tervnek figyelembe kell vennie azt is, hogy milyen technológiával, kivitelezői csapattal, időbeli- és anyagi megkötések mellett kell az épületnek elkészülnie. Innen már csak egy ugrás a szakági egyeztetések és ütközések feloldása, az esetleges szerkezeti módosítások számítási modell szintű átvezetése és ellenőrzése, majd „papírra” rendezése.
Ez persze csak egy egyszerűbb esetben van csak így, egy bonyolultabb, sokszereplős játékban a megrendelői és mérnöki észrevételeket, a szakhatósági egyeztetéseket, a költségelemzésből adódó plusz köröket még nyugodtan gondoljuk ide. A fentiekből talán már látszik, hogy a végeredmény egy kinyomtatott papír, és ezen nem biztos, hogy látszik az az akár évekig elhúzódó folyamat, amiből az egész kiforrta magát.
Friss szemmel egy terv
A legtöbb esetben a kivitelező már egy kész, árazatlan tervdokumentációt kap a kezébe, amiből képbe kell, hogy kerüljön. Ő nem ismeri az előzményeket, azokat a sokszorosan összetett döntési folyamatokat, aminek a végén kipottyan a terv. Nem lát sem a megrendelő, sem a tervező fejébe. Ebből következik, hogy a terven, és az ahhoz tartozó műszaki leírásban és árazatlan költségvetésben minden olyan információnak összehangoltan rajta kell lennie, amiből az előzmények ismerete nélkül a szerkezetet úgy fel lehessen építeni, ahogyan azt a megrendelő és a tervezői is megálmodta. Nagyon sokáig lehetne lovagolni az előző mondatban egymás mellé állított szavak jelentőségén, de a lényeg, hogy aki a kezébe veszi a rajzot, lássa, hogy miből kell megépíteni a szerkezetet, hova és hogyan.
A tervezői-szerzői vakság átka, hogy ha sokáig rajzolunk egy tervet, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ami a fejünkben van információ, az már a tervlapon is szerepel. Pedig nem. Az egyik leghasznosabb dolog, ha megpróbáljuk végiggondolni azt, hogy ha nekünk kellene megépíteni az adott épületet ezekből a tervekből, akkor meg tudnánk-e? Szerepelnek rajta a kitűzési pontok, raszterek, kóták? Egyértelműen kiderülnek a magassági szintek? Az anyagjelölések egységesek? Az építési ütemek egyértelműek-e, munka- és dilatációs hézagok jelölve vannak? Ha most kéne megrendelnünk az anyagot, akkor tudjuk, hogy miből mennyit kell rendelnünk? El kell-e helyezni valami kapcsolódó szerelvényt vagy vasarmatúrát? A másik tervlapokon szereplő kitüskézés tényleg látszik a rajzon? Aki a terveinket a kezébe veszi, az ezeket a kérdéseket „hivatalból” fel fogja tenni. A tervezői vakság kiküszöbölésére nagyon jó módszer, ha az irodán belül megkérünk valakit, hogy fussa át a terveinket. Ha nem vagyunk sértődős fajták, akkor nagyon hamar nagyon sokat fogunk tanulni az ilyen jellegű visszajelzésekből!
Rendet!
A tervezési folyamatnak a kiviteli terv leszállítása csak egy állomása, amit úgy kell kiadnunk, hogy abból az is meg tudja építeni a tartószerkezetet, aki nincs tisztában az előzményekkel. Egy adott műszaki problémát sokféleképpen meg lehet oldani, ezekből a terv – jellegéből adódóan – csak egyet tartalmaz. Mégpedig azt, amit a tervezés közben a rendelkezésre álló információk alapján a tervező a legoptimálisabbnak tartott.
A kivitelező az élőmunkát részesíti előnyben? A munkagödör kiásásánál előkerültek olyan közművek, amik sehol nem szerepeltek, és ki kellene kerülni azokat? Más idomacélt lehet csak épeszű időn belül beszerezni? Semmi gond, egy ilyen beruházás sokszereplős társasjáték, és a cél az, hogy mindenki számára elfogadható megoldás szülessen. (Filozófiai síkra terelve, a játékelmélet is segítségül hívva kivéve, amikor nem, talán mindenki látott vagy hallott már ilyen eseteket, de ez egy másik poszt témája lesz.)
Szóval az esetek jó részében szükség lehet arra, hogy belenyúljunk a tervekbe, és módosítsunk rajta ezt-azt. Ilyenkor nagy segítség, ha a munka mapparendszerében rend van, tudjuk, hogy mikor milyen rajzokat adtunk ki, és hogy melyik a legutolsó, amit elő kell vennünk. Ha van már egy kialakult struktúra, akkor nem kell gondolkoznunk és izgulnunk, hogy mindent megtalálunk-e két hónappal, vagy évvel később is.
Bármilyen szoftvert is használunk, nagy segítség, ha a rajzfájl nincs tele szeméttel, nem csaltuk el a kótákat és méreteket, és hónapokkal később is egyértelműen kiismerjük benne magunkat. Ha ehhez még változáskövetést vagy külön megjegyzés fóliát is használunk, akkor nagy eséllyel nem leszünk idegenek a saját terepünkön.
Megtanulni tervet olvasni
A tervek készítésél nagy segítséget jelent, ha látunk más példákat, és kimazsolázzuk, hogy azok mitől érthetők és mitől nem. Minél több idegen vagy régi tervet nézünk, annál inkább tisztában leszünk azzal, hogy mit is kellene szerepeltetnünk azon. A tervolvasás szabályait és fortélyait igazából napok alatt el lehet tanulni, de hosszú időbe telik, amíg készség szinten a lehető legkevesebb rajzi elemmel a lehető legtöbb információt át tudjuk adni. Mindenesetre már 100 éve is hasonló elvek mentén készültek a rajzok, szóval nincs új a nap alatt.
Mitől szép egy terv?
Az, hogy mi szép, vagy mi nem, nyilván szubjektív dolog, de tapasztalatunk szerint erős összefüggés van a tervek szépsége és annak korrekt műszaki tartalma között. Ami szép és letisztult, jó eséllyel végiggondolt is egyben. Minél egyszerűbb és átláthatóbb egy terv, annál gyorsabban derül ki róla, hogy tartalmaz-e minden fontos információt? Íme néhány tipp, hogy mivel lehet szebbé tenni egy tervet!
#1 Használj különböző vonalvastagságokat és típusokat!
Anélkül, hogy túlzásokba esnénk, 3-4 vonalvastagsággal és típussal jó eséllyel minden feladatot meg tudunk ugrani. Ha láttál már olyan tervet, amin csak hajszálvékony folytonos vonal volt, és kifolyt a szemed, mire megláttad benne a lényeget, akkor érted, hogy miről beszélek.
#2 Használj sraffokat és kitöltéseket!
Az elmetszett szerkezetek kitöltésével gyorsan szemléltetni tudod az elsődleges tartószerkezeti rendszert. A nézetben használt vasbeton vagy tégla sraffokkal a síkváltásokat és vastagságokat tudod szépen jelölni úgy, hogy vizuálisan „kiemelkedjen” a tervlapon.
#3 Használj szürke árnyalatokat!
A végeredményt nagymértékben tudja finomítani, ha szürke árnyalatokat is használsz. A kitöltések, sraffok halványszürke színe nem tereli el a lényegről a figyelmet, hanem inkább rávezeti úgy, hogy más fontos információt nem takar ki.
#4 Az egységes betűtípus a barátod!
Nem kell tipográfusnak lenni ahhoz, hogy belásd, minél kevesebb betűtípust használsz, annál egységesebb lesz a kinézet. A betű méretét is meg tudod változtatni, lehet belőle aláhúzott és félkövér is. De használhatsz egy betűtípus családot is, amiből kedvedre mazsolázhatsz. Nem is kell messzire menni, hogy ingyenes változatokat találj.
#5 Rendezd el a részleteket!
Sokat ront az összképen, ha a tervlapon úgy sorakoznak a részletek, mintha odafújta volna őket a szél. A részletek (födémtervnél például bordák és gerendák) elhelyezése és pozícionálása önmagában is plusz információt hordoz, mert így a magassági kóták leolvasása nélkül látszik azok egymáshoz viszonyított helyzete, mérete. A rendezésből adódik, hogy kisebb helyre lesz szükséged, így sűrűbb tervlap lesz a végeredmény, amit átlátni és nagy szélben megfogni is könnyebb.
Ezzel a néhány, nagyon egyszerű tippel gyorsan rendet tudsz vágni a tervlapon úgy, hogy sokkal átláthatóbb és érthetőbb lesz a terv. A fentiek azonban nem csak CAD tervekre, ha kézzel készült skiccekre vagy fedvénytervekre is pompásan alkalmazhatók.
De mi jön a papír után?
Bár az előkészítés és a tervezés az elmúlt évtizedben rohamos fejlődésen ment keresztül, a kivitelezés technológiája ezzel nem tud lépést tartani. Sok, hagyományos értelemben vett építési eljárás nagyon hasonló volt 30-50 évvel ezelőtt is. Most természetesen nem a szoborszerű, kétszergörbült felületekkel határolt, „lebegő” csodákra gondolok, hanem a hagyományos építőipari produktumokra. Amíg a technológia ezen nem lép túl, addig a hagyományos, papír alapú, 2 dimenziós tervek is maradnak.
Hogy ezeket a helyszínen hologramként kivetítve, 1:1 méretarányban, térben is lehessen használni, talán picit még várnunk kell. Egyben játékra hívjuk kedves olvasóinkat: amennyiben van ötleted, hogy hogyan lehet költséghatékonyan, időjárásállóan terveket kivetíteni, ne tartsd magadban!
Az élőmunka csökkentésének az igénye, valamint a gépiesítés igénye az előregyártás fejlődésének és szélesebb térhódításának ágyaz meg, még ha első pillanatban a panelos építési módszerek miatt első pillanatban nem tűnik annyira korszerűnek és szexinek. Pedig az, és a trendek alapján egyre inkább errefelé halad a világ. Emellett a 3D nyomtatás is bontogatja a szárnyát, de az nem is a holnap, inkább a holnapután kérdése.
Addig pedig maradnak a szép és érthető 2D-s tervek.