Éjszakázás, ötletelés, tervezés, majd improvizálás. Ha azt gondolod, hogy a futás és a tartószerkezet tervezés olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, akkor tudd, nem is tévedhetnél nagyobbat! Gondolatok a futásról és a futó kíséréséről mérnöki szemüvegen keresztül – Csáki Tibor írása.
Munka kontra szabadidő
Bár néha magunk sem hiszünk benne őszintén, de tény, hogy a nap 24 óráját nem tölti ki teljesen a munka. Amikor pedig nem dolgozunk, akkor próbálunk hétköznapi emberek módjára létezni, családi- és szociális élettel, pihenéssel és hobbival. Ugyanakkor a billentyűzet és a lézeres távmérő lerakása után sem tudunk kibújni teljesen a bőrünkből, így bármit is csináljunk, azt mindig egy kicsit mérnökösen fogjuk csinálni, legyen szó fotózásról, sütésről-főzésről, zenélésről vagy sportolásról.
Karate-do és Mandelbrot-halmaz
Az örökmozgó beállítottságomhoz leginkább ez utóbbi passzol, és bármelyik mozgásformát is venném górcső alá, mindegyikben számtalan olyan pont van, ami a tervezés menetével szépen párhuzamba állítható lenne, legyen szó a karate gyakorlásáról, futásról vagy kerékpározásról.
A karate-do gyakorlásának határozott keretei, valamint az idő- és helyhezkötöttsége pont ellentétben áll a futás szabadságával, és annak a lineáris adok-kapok mérlegével, ami persze a szépségén mit sem csorbít. A tradicionális karate gyakorlása és a tudás elmélyítése nem lineáris folyamat, sokkal inkább körkörös. A karate-do sok-sok elemből épül fel: kihonból (alap feladatok, állások, ütések, védések), rögzített és szabad páros gyakorlatokból, katákból és bunkai-okból (a formagyakorlat értelmezése), szabad küzdelemből, ezen belül is versenyzésből és önvédelemből, de a rendszer egészéből nélkülözhetetlen a küzdőszellem, szellemiség és tradíció tanulmányozása is.
Bármelyikre is helyezed a hangsúlyt, a többi átmenetileg kevesebb figyelmet fog kapni, de ahogy az egyes részek fejlődnek, magukkal húzzák a többit is. A karate-do gyakorlása egy útvesztő felfedezéshez hasonlít, ahol idősebb korban az összefüggések megtapasztalása legalább annyi örömöt okoz, mint fiatalon a kontrollált orrba vágások és sikeres lábkirúgások. Minél mélyebbre ásol, úgy mutat egyre többet és többet magából, akár a Mandelbrot-halmaz. Ebből adódik, hogy a karate-do gyakorlása nem csak a fiataloké, és minél hosszabb ideig műveli valaki, annál inkább ki tud benne teljesedni annak ellenére, hogy fiatalos, atletikus ruganyossága legfeljebb már csak fakuló emlék.
A futás ezzel ellentétben egyszerűbb történet: amit beleteszel a kosárba, annyit tudsz kivenni (bizonyos ideig, mert az edzés hatásának is van szavatossági ideje). A futáshoz szükséges erő, állóképesség, biológiai folyamatok remekül tervezhetők és fejleszthetők, és ha teljesítmény diagnosztikával és pulzuskontrollal is meg van támogatva, akkor a reálisan kitűzött célok elérése szinte elkerülhetetlen. Egy mérnök lelke ilyenkor felragyog, elkezd tervezni, osztani-szorozni, és futni.
A futás ezer arca
Ahogy a tartószerkezet-tervezői, szakértői szakmában is sok-sok részterület van, amiben az ember el tud mélyülni, úgy a futásnak is számtalan vállfaja van: kocoghatsz kedvedre pár háztömbnyit, kitűzhetsz magadnak akár távban, akár időben különböző célokat, hogy képes legyél lefutni megállás nélkül 1-5-10-21-42 km-t. Akit ez motivál, az az atlétika és pályaversenyzés irányába is el tud menni, de ugyanúgy népszerűek a maraton feletti távok, vagy a terepfutás és tájfutás világa is. Lehet egyedül és csoportosan művelni, teljesítmény orientáltan, fél-profiként, vagy hobbistaként.
A szerkezettervező mérnöktársadalom legalább olyan vegyes társaság, mint a futóké. Tervezhetnek vagy szakérthetnek egyszemélyes egyéni vállalkozóként éppúgy, mint csapatban kisebb-nagyobb cégnél, és lehet a szakterületük úgy a magas-, mint a mélyépítési szerkezetek, hidak vagy műtárgyak.
Célok mérnökként és futóként
Bárhogy is válasszon az ember, akkor lesz sikeres és elégedett a hobbijával (és a munkájával), ha a célokat és az ahhoz vezető utat a lehetőségeihez, képességeihez és (karrier)vágyaihoz tudja igazítani. Ezeket minél inkább sikerül közelíteni egymáshoz, annál több sikerélmény és inspiráció fog érni. Hogy aztán időről-időre változtass a célokon, engedve a természetes élethelyzetek okozta változásoknak, valamint az idő múlásának
Személy szerint próbáltam utcai futóversenyeket, a klasszikus távokat (a szabadidőmhöz igazított felkészüléssel) minél gyorsabban megfutni, és a 42km-nél hosszabb távokba is néha bele-bele kóstoltam. Aztán az évek alatt kiderült, hogy mi az a távolság, tempó és közeg, ami igazán kikapcsol, feltölt és motivál: a 25-30-35km hosszúságú, egyszemélyes (de nem magányos) szintes terepfutások, legyen szó bármilyen év- és napszakról. A hab a tortán, ha mindezt idegen, számomra ismeretlen környezetben tehetem.
Kísérés – futó tapasztalat mérnöki csomagolásban
Az egyéni futások mellett volt szerencsém olyan eseményeken is részt venni, ahol párban vagy váltóban kellett teljesíteni a kitűzött távot, amik közül az Ultrabalaton az egyik abszolút kedvenc, hiszen 2012 óta valamilyen felállásban eddig minden évben részt vettem rajta. Mivel itt nem egymás legyőzése a cél, hanem a sikeres (csapat)teljesítés, sokkal inkább hasonlít egy fesztiválra, mint versenyre. Bár a futás (és tervezés is) nagyon klassz egyéni, önálló tevékenység tud lenni, csapatban az ember nagyobb célokat tud kitűzni, és jobban ki tud teljesedni.
Az UB 5 fős csapatformációját először a 4, majd 3 fős váltó követte, amit egy páros teljesítéssel sikerült megkoronázni. A páros után pedig nincs más hátra, mint előre az egyéni teljesítés felé, csak nem nekem, mert mindennek van határa. Viszont az Ákossal közösen lefutott sok-sok km hatására nagyon el kezdett vonzani az a lehetőség, hogy az addig összeszedett futótapasztalatokat felhasználva kísérőként vegyek részt ezekben a kihívásokban.
Nagyjából tisztában voltam vele, hogy milyen segítségre lehet szüksége a futónak egy ilyen hosszú szaladás során. Így, ha nem is konkrét sportteljesítménnyel, de annak a közvetlen kiszolgálásával, az előkészületek koordinálásával és megtervezésével az ember mégiscsak egy kicsit részese lehet ennek a kalandnak, és együtt örül vagy búslakodik a főszereplővel.
Az Ultrabalaton-on így voltam már kerékpáros és autós kísérő is, de a legizgalmasabb kísérés mind közül kétségtelenül Ákos sikeres Spartathlon kísérése volt. (Ha van HBO GO előfizetésed, melegen ajánlom Simonyi Balázs Ultra című filmjét, ami nagyon szépen, szó szerint testközelből mutatja be a Spartathlon-t.)
Ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább kialakult egy olyan rutin, ami nagyon sokat segített abban, hogy segítőként képben legyek, hogy éppen merre vagyunk arccal előre, mikor mit kell enni és inni adni, és hogy a tervezett (szint)időhöz képest a futó hol áll a számegyenesen.
A futásnak, valamint a kísérésnek is van néhány pontja, amit mérnöki szemlélettel sokkal könnyebb végig venni, és a tartószerkezet tervezéssel való hasonlósága szinte már döbbenetes. :) De vegyük is szépen sorba.
#1 Célok – milyen verseny legyen?
Ahogy a tartószerkezet tervezésénél, úgy a futásnál is nagyon fontos, hogy az ember tisztában legyen a képességeivel, lehetőségeivel és a korlátaival, hogy olyan célokat tudjon kitűzni, amit van esélye elérni. A mérnökvilágban a mérnökkamara által megkövetelt tervezési vagy szakértési jogosultságok részben garanciát jelentenek arra, hogy csak kellő tapasztalattal és tudással felvértezett ember tervezhessen tartószerkezeteket. A nagyobb futóversenyeknél sincs ez másképp, sok helyen olyan kvalifikációs kritériumokat állítanak fel, hogy önmagában a részvétel is hatalmas szó.
#2 Mérnöki előmunkálatok – útiterv és szállás
A kísérői munka a szállás foglalásával és az útiterv összeállításával kezdődik. Apróságnak tűnik, de egy jó helyen lévő, megfelelő szállás sok stressztől meg tudja kímélni a futót a verseny hajnalán. Érdemes a szobák és ágyak típusáról is képbe kerülni, különben úgy jársz, mint mi, amikor a rücskös SMR hengerrel becsöngettünk az idős házinénihez a franciaágyas szobáért, akinek csak egy elhaló „két férfi” csusszant ki a száján.
A tartószerkezet tervezés sem sokban különbözik ettől, ha készül talajvizsgálati jelentés, alapfeltárás és egy jó geodéziai felmérés, az nagyon nagy mértékben meg tudja könnyíteni a további lépéseket, és sokkal gazdaságosabbá és hatékonyabbá tudja tenni a megtervezett szerkezetet.
#3 Kiviteli terv – tempó és kalóriatáblázat
A munka oroszlánrészét ebben a fázisban kell elkészíteni, a frissítőpontokat és tervezett tempókat itt kell összehangolni úgy, hogy az állásokat, esetleges ruha és ellátmánycserét, hűtést is bele tudja kalkulálni az ember. Ekkor érdemes megtervezni azt is, hogy mennyi szénhidrátra, folyadékra, sótablettára és fehérjére lesz szükség, és hogy az egyes frissítőpontokon mennyi idővel lehet gazdálkodni.
A tempóválasztást érdemes a verseny kezdete óta eltelt időhöz, várható meleghez, domborzathoz igazítani. Akár biciklis, akár autós kísérésre készülsz, mindkét esetben arra kell felkészülnöd, hogy a (tervező)asztalnál elkészített táblázatot folyékonyan kell tudnod olvasni, éjjel-nappal, esőben és napsütésben.
Biciklis kísérőként a drótszamaradról is neked kell gondoskodnod, hogy az egyéb biológiai szükségletekről már ne is beszéljünk. Fel kell készülni a lehető legtöbb forgatókönyvre, és legalább fejben lezongorázni azokat. Jó, ha az embernél van némi pénz, hogy bármilyen kisboltba be tudjon ugrani, és érdemes azt is észben tartani, hogy egy segítő akkor tud igazán segíteni, ha nem éhezik és szomjazik el, vagy vérzi össze minden cuccát (is) egy 25 órás verseny 15. percében.
Egy tartószerkezet megtervezésénél tulajdonképpen ugyanez történik pepitában. Adott a cél, amit a rendelkezésre álló információk alapján a lehető legoptimálisabban akarunk elérni úgy, hogy figyelembe vesszük a körülményeket (határidő, költségkeret, kivitelező tapasztalata és technológiai háttere).
Ha papíron szépen összeállt minden, akkor nagy levegő, és következhet a kivitelezés-futóverseny!
#4 Tervezői művezetés – a tervek tesztelése és improvizálás
Elkészült a terv, minden perc, gramm és gps koordináta a helyén, indulhat a menet. De nagyon ritka az az eset, amikor nem a legelején borul a terv. Ennek lehet az oka egy késleltetett rajt, egy korai, nem tervezett depózás vagy gyomorprobléma, sérülés, hőség, hideg, medikán. Szó szerint bármi. Akkor mégis mi értelme van a tervnek? Hogy tudjuk, mitől térünk el.
A gyors improvizáció elkerülhetetlen, azonnal kell egy b) (meg egy c) és egy d) ) opció, és minél inkább végig gondoltuk, hogy milyen lehetőségek közül tudunk választani, annál könnyebben fogunk tudni alkalmazkodni. A terv tehát nem azért készül, hogy minden betűjét betartsuk, hanem hogy lássuk menet közben, hogy egy-egy improvizálás milyen hatással van a végeredményre, vagy tudjuk, hogy mikor kell egy-egy pontra odaérni.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy ez nem unalmas műfaj-e? A rövid válasz az, hogy nem. A hosszabb pedig az, hogy egy 24+ órás versenyen folyamatosan ellenőrizni kell a futó aktuális helyzetét, állapotát, energiabevitelét, hangulatát, kéréseit. Ez nem tűnik olyan nagy kunsztnak, ha mondjuk 20km-ként van egy találkapont, de az idő előrehaladtával a kísérők is fáradnak, éhesek és nyűgösek lesznek, miközben számtalan döntést meg kell hozniuk úgy, hogy közben egy teljesen ismeretlen helyen kell éjszaka, sötétben tájékozódni.
A kiviteli tervek esetén egyébként ugyanígy megfigyelhetők ezek a kényszerű módosítások: előfordul, hogy a kivitelező gyorsabban vagy gazdaságosabban tud elkészíteni egy műszakilag egyenértékű megoldást, de előkerülhetnek fel nem tárt közművek, szakági ütközések, esetleg kivitelezési pontatlanságok. Ezekre mindig nagyon gyorsan kell reagálni úgy, hogy a kitűzött minőséget és célt közben ne tévesszük szem elől.
Aki már adott ki éjszakai, vagy hétvégi unalmas óráiban úgy fedvénytervet egy évekkel korábban leadott munkára, hogy közben nyolc másik, párhuzamosan futó munkán dolgozott határidők szorításában, az pontosan el tudja képzelni a kísérő lelkiállapotát egy hosszú kísérés utolsó óráiban.
#5 Stratégiai tervezés – a tanulságok levonása, finomhangolás
A pontos tervezés és a használati tapasztalatok között szerencsés esetben nem feszül nagy különbség. Minél jobban ismeri a futó az erősségeit, korlátait és gyengeségeit, annál pontosabban tudja megbecsülni a tervezett menetrendet. Egy hosszú verseny után egy jó reggelit követően azonban érdemes az élményeket még frissen átbeszélni, és a következő nagy futás előkészületeinél beépíteni. Minél több ilyen tapasztalatod van, annál pontosabb lesz a becsült menetrend. De akárhogy is zsonglőrködünk a számokkal, a lényeg nem ez.
A főszereplő a futó, aki évek következetes munkájával készül fel a kihívásra, és tesz bele rengeteg időt és sokezer kilométert a futócipőbe, hogy teljesítse azt. De nem csak testi, hanem komoly szellemi erőfeszítést és felkészülést is igényel egy ilyen ultra táv teljesítése, a kísérés csupán kényelmesebbé teheti az utat.
Mi a helyzet az építőiparban a tanulságok levonása terén? Ott sem különbözik ettől sokban, mert amikor a kiadott terveink alapján megépül a szerkezet, érdemes az ottani tapasztalatokat és visszajelzéseket összegyűjteni, hogy a következő feladatnál még kevesebb kérdés, és még jobb minőségű tervekből tudjon dolgozni a kivitelező. Ahogyan egy nagy építkezés megvalósulását is élmény tervezőként látni, úgy kísérőként is a sikeres teljesítést is felemelő megélni.
S hogy a futás van-e hatással a tervezésre, vagy fordítva, a végeredményt nézve tulajdonképpen majdnem mindegy; munkaidőben tervezésre, egyébként meg futásra fel!