Mivel alapvetően kíváncsi emberek vagyunk, próbálunk nyitott szemmel és füllel járni-kelni. Például nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy azok az ismerőseink és barátaink, akik külföldön próbálnak szerencsét, milyen tapasztalatokat szereztek. Kolbászból van-e a kerítés, mi működik jobban vagy rosszabbul, mennyiben más a külföldi oktatás, hétköznapi mérnök-lét, szemlélet? A Világjárók blogposzt-sorozatunk első részében Török Vikit faggattuk ki.
Török Viktória vagyok, 25 éves okleveles szerkezetépítő mérnök és egyetemi hallgató. Jelenleg Barcelonában a Műszaki Egyetemen (UPC: Universitat Politécnica de Catalunya) tanulok geotechnika mesterszakon.
Hova jártál egyetemre, milyen végzettséged van, és hol dolgoztál Magyarországon?
Szerkezetépítő-mérnöki tanulmányaimat 2019 januárjában fejeztem be Budapesten, a Műszaki Egyetemen (BME). Itt mind az alapképzést, mind pedig a mesterképzést szerkezetes szakirányon, azon belül is magasépítőként végeztem nagy érdeklődéssel és szeretettel. BSc-s tanulmányaim utolsó félévében a HILTI Hungária Kft-nél dolgoztam, mint mérnök tanácsadó gyakornok, ahol főként gépészeti rendszerekhez terveztünk tartószerkezeteket, illetve egy kicsit a tűzvédelem munkakörébe is kaptam betekintést.
A mesterszak elkezdésével 2017 szeptemberében új munkahelyre kerültem (HIDROKOMPLEX Mérnökszolgálati Kft.), akkori tanárom, Dr. Bódi István beajánlásával. A cég építőmérnöki részlegén négy másik kollégámmal dolgozunk, mind vasbeton, mind pedig acélszerkezetek tervezésével, felújításával, felülvizsgálásával. Én főképp vasbeton szerkezetek statikai számításainak és vasalási terveinek elkészítésével foglalkozom, de vettem már részt acélszerkezet méretezésében, illetve meglévő műtárgyak felújításának a munkálataiban is.
Mivel a cég többnyire vízépítési műtárgyak tervezésével foglalkozik, munkám során sokszor szembe találtam magam geotechnikai problémákkal, kérdésekkel, amik felkeltették az érdeklődésemet, kíváncsiságomat és a továbbtanulásra ösztönöztek geotechnika szakirányon. 2018 nyarán volt szerencsém részt venni egy nyári egyetemen Görögországban másik 35 európai diáktársammal és itt ráeszméltem arra, hogy mennyire fontos nyitott szemmel járni a világban és hogy egy esetleges külföldön végzett tanulmány/mesterszak mennyi mindent is taníthat nekem. Így hát el is határoztam, hogy magyarországi tanulmányaimat befejezvén külföldre visz az utam.
Gimnáziumi tanulmányaim alatt angol nyelv mellett spanyolt tanultam és őszintén szólva már ott beleszerettem az országba, így az úti cél adott volt, Spanyolország. Szegedi, alföldi lányként a tenger és hegyek mindig is lenyűgöztek, így mikor rábukkantam, hogy Barcelonában van Spanyolország legjobb műszaki egyeteme, mindemellett pedig a legjobb geotechnikai képzés, már nem volt kérdés számomra, irány Barcelona.
A cégnél annyira nem örültek, hogy elhagyom az országot, de kaptam egy nagyon nagylelkű lehetőséget, miszerint távmunkában tudom folytatni a céges tevékenységet. Nem sok szabadidőm van az egyetem mellett, így sok projektben nem tudok részt venni, de ahogy időm engedi, igyekszem foglalkozni kicsit a szerkezetépítéssel is. Nagyon tetszik, amit tanulok, és igazán hasznosnak érzem az összes itt töltött órát, de jól esik néha eltölteni egy kis időt a statika világában. :)
Mikor költöztél külföldre, és mi volt a fő motivációd?
2019. január végén költöztem ki, egészen pontosan 26-án egy szép szombati napon. Nagyon emlékszem rá, hogy kiköltözés előtti este elmentünk sétálni a családommal a Váci utcára nagykabátban, sálban, majd a sétából inkább rohanás lett, nehogy megfagyjunk. Majd kiérvén Barcelonába el is hagytam a kabátomat és a tengerparton egy szál pólóban sétálgattam barátnőmmel. Éles váltás volt, de igazán kellemes. Mint azt már fentebb említettem, a fő motivációm a továbbtanulás és az ismeretek bővítése volt, de ugyanakkor a nyelvtanulás, nemzetközi kapcsolatok kiépítése és természetesen az ország jobb megismerése is a céljaim közé tartozott.
Mennyire volt könnyű elhelyezkedni, mennyi időbe telt?
Az elhelyezkedéssel szerencsére minden nagyon simán ment, de ebben nagy segítséget nyújtott az is, hogy egyik barátnőm épp költözésben volt Barcelonából Amszterdamba. Ennek köszönhetően az általa már kitapasztalt, megbízható és nagyon jó elhelyezkedésű albérletbe kerültem, négy másik lakótárssal együtt. Az első félévben két olasz és két német fiúval, a másodikban pedig két olasz lánnyal, egy olasz fiúval és egy német fiúval osztozkodunk a téren.
Ez egyetemen minden tárgyat spanyolul hallgatok, így eleinte kicsit aggódtam, hogy gond lehet a megértéssel, de szerencsére az első naptól minden szuperül alakult. A csoporttársaim mind latinok, így igen közvetlenek, nagyon nyitottak és barátságosak. Már az első hét után úgy éreztem, hogy megtaláltam az új „családomat” mint az albérletben, mind pedig az egyetemen.
Hogy néz ki egy átlagos napod?
Mivel itt a nap később kel és később is nyugszik, mint Magyarországon minden kicsit el van tolódva. Az egyetemen az órák csak 9-10 fele kezdődnek és este 6-7ig tartanak. Suli után az időm általános ügyintézéssel töltöm (bevásárlás, takarítás, mosás, főzés, egy-egy kávé vagy pohár bor a csoporttársakkal), majd a vacsora olyan 8-9 fele jön el. Ezt követően tanulás, projektek kidolgozása szokott napirenden lenni, este 12-1 felé egy-egy sorozat, majd 1-2 felé alvás. Hétvégenként az idő nagy részét a barátokkal közösen töltjük. Ez lehet egy kis csavargás a városban, közös ebéd vagy vacsora, túra a közelben, időtöltés a tengerparton, mozi vagy csak egy esti filmezés a csajokkal.
Mi az, amiben a legnagyobb különbség van az ottani és a magyar munkahelyed között?
Mivel a „fő munkahelyem” az egyetem, így a tanítási rendszer különbségei azok, amik felkeltették a figyelmemet. A spanyoloknál gyakorlatiasabb az oktatás. Kevesebb elméletet oktatnak, sok a csoportos projektfeladat, kisebb „életszagú” problémák megoldása, valamint nagyon sok szakmai kirándulást szerveznek. Vannak, akik szerint így is nagyon elméleti az oktatás, de én úgy vélem, hogy igenis jól felkészít a későbbi munka világára.
Mi az, ami a jelenlegi munkahelyeden jobban vagy rosszabbul működik?
Ezen a ponton mindenképp meg kell említenem elsőként, hogy a mediterrán éghajlatnak köszönhetően minden ember közvetlenebb, nyitottabb és barátságosabb, mint nálunk odahaza. A boltban az eladó, az egyetemen a takarítónő, de még az utcán dolgozó munkások is mindig mosolyogva, jókedvvel és barátságosan köszönnek és segítőkészen fordulnak mindenkihez. Ennek fényében az egyetemen is, mind a diákok mind pedig a tanárok esetében egy nagyon kellemes légkörről lehet beszélni. Minden nap nagyon boldogan megyek be az egyetemre és boldogan is távozok, a munka nehézségétől és mennyiségétől függetlenül. Egyszerűen öröm bejárni. :)
Mennyi kávét iszol meg egy nap?
Sajnos az olasz lakótársaknak köszönhetően rászoktam a kávézásra, de inkább csak a rutin kedvéért. Reggelente majdnem mindig készítek egy kávét, illetve ebéd után, esetenként délután-estefelé is. A spanyoloknál „divat” a kávézás, így sokszor a találkozók egy-egy kávéházba kerülnek megszervezésre, ami újabb alkalom egy jó kis kávé elfogyasztására. Mivel itt az emberek napirendje „el van tolódva”, egy este 6 vagy akár 7 órás kávézás teljesen normális, amit otthon már kicsit furcsállnék.
A piszkos anyagiak. Azon a területen, ahol Te dolgozol, a Te tapasztalatoddal egy mérnök milyen fizetést tud hazavinni?
Átlagosan a fizetések magasabbak Spanyolországban, mint Magyarországon, így ez igaz a mérnök szakmára is. A kezdő fizetések olyan 1,5-2szeres nagyságrendben mozognak.
Ez a fizetés mire elég a kinti élethez?
Ezek a fizetések bőven elegendők a jó megélhetéshez. A lakhatás és a szolgáltatások drágábbak, mint nálunk, viszont az élelmiszer és a mindennapi árucikkel egy árban vannak, vagy még olcsóbbak is. Egy mindennapi élelmiszer-bevásárláson jobb minőségű árut (hús, hal, tejtermék, zöldség, gyümölcs) olcsóbban meg lehet kapni. Mivel az ország nagy és mindent termesztenek és a helyi termékeket értékesítik, nincs szükségük importra, kevesebb az ÁFA is, így olcsóbbak a termékek.
Mit volt a legkönnyebb és a legnehezebb megszokni?
Legkönnyebben a jó időjárást és a finom ételeket szoktam meg. Télen a hőmérséklet nem nagyon megy 10 fok alá este sem, így igazán kellemes. Fűtést se nagyon használunk, egy év alatt 3 napig működött a kazán. Az ételek terén a rengeteg friss és olcsó gyümölcs, zöldség, a minőségi sajtok és sonkák nagy kínálata, a helyi ételkülönlegességek igazán lenyűgöznek és le is vesznek a lábamról.
A másik dolog, amit nagyon jó volt megszokni az az, hogy a tengerpart 30 percre van biciklivel, illetve ha a hegyekbe mennék 30 perc alatt oda is felérek tömegközlekedéssel és tudok gyönyörködni a kilátásban. Rengeteg tengerpart és túrázási lehetőség van, valamint a legközelebbi sípályára másfél óra alatt kiér a vonat. Számomra hihetetlen, hogy ennyi fantasztikus dolog ilyen közel van egymáshoz.
A munkáddal kapcsolatban mire vagy a legbüszkébb?
Igazán büszke vagyok arra, hogy magyarként milyen gyorsan megtanultam hivatalos, formai beadandó dolgozatot készíteni. Viszonylag kevés időm volt arra, hogy ezt megtanuljam, mert már az első hét után elindult a pörgés, de szerintem jól megálltam a helyemet. Egy-egy 30-40 oldalas beadandót ma már minden nehézség nélkül elkészítek, bár a biztonság kedvéért azért mindig átküldöm egy-egy csoporttársnak, hogy csak nézzen rá fél szemmel. A legbüszkébb pedig arra vagyok, hogy a spanyol tudásomat sikerült tökéletesre fejlesztenem és már úgy olvasom a szövegeket, mintha magyarul lennének.
Milyen tanácsot adnál annak, aki világot szeretne látni, és a szakmájában akar elhelyezkedni?
Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy megéri külföldre menni, világot látni, tanulni és tapasztalni. Mérnökként szerintem minden országban megálljuk a helyünket, mind a magyar oktatás alapossága, mind pedig a magyar találékonyság révén. Építőmérnökökre mindenhol szükség van és meg is becsülik őket.
Mi az, ami nagyon hiányzik itthonról, és mi az, ami nagyon nem?
Ami a legjobban hiányzik az az édesanyám ölelése, a kutyám önzetlen szeretete, valamint a tejföl, a parenyica sajt és a túró. :)
Ha visszarepülnél az időben és újra dönthetnél, hogy kimész, vagy maradsz, hogy döntenél?
Mindenképpen kijönnék. Ez volt életem legjobb döntése és sohasem cserélném el semmire.
Kolbászból van a kerítés?
A spanyol embereket hallgatván, ahogy ők vélekednek a helyzetükről nincs. Mindig azt mondják, hogy Németországban meg északon jobban megy. Ugyanakkor magyarként azt kell, hogy mondjam, hogy ez a kerítés bizony kolbászból van. Az utcákon nincsenek kátyúk, az egészségügy egész Európában majdnem hogy a legjobb, egy minimálbérből vígan meg lehet élni, az időjárás, az ételek fantasztikusak és egy csodálatos természeti adottságokkal rendelkező országuk van. Mikor egy spanyollal beszélgetvén elmondom, hogy én hogyan látom a helyzetüket, mindig azt a választ kapom, hogy igazam van, de mehetne jobban is. Ezt talán sose fogom megérteni…
Tervezed, hogy visszatérsz Magyarországra?
Az egyetemből még van hátra egy év így addig biztosan itt leszek. Utána, ha találok egy jó munkát, akkor szívesen kint maradnék dolgozni, kipróbálni magam, viszont azt nem állítom, hogy nem fogok hazamenni. Lehet, hogy pár év munka után majd hazahúz a szívem és végleg hazamegyek, de ez a jövő kérdése, most még élvezem az ittlétet. :)