Ismerős az érzés, amikor az egyetemről kiesve kicsit tanácstalanul állsz a nagybetűs élet előtt, aztán amikor fejest ugrasz a munka világába, tele vagy kétségekkel és kérdésekkel? Ha nem, mert duzzadsz az önbizalomtól, talán akkor is hasznát veheted annak a néhány gondolatnak, amit az elmúlt 15 évben a magunk kárán tanultunk meg.
Most végeztem a Műegyetemen, és pályakezdő mérnököket keresnek nagy tapasztalattal. Van ötletetek, hogy ezt a paradoxont hogyan lehet feloldani?
Ahhoz, hogy jó szakember legyél, rengeteg idő, tanulás és tapasztalat kell, amit sokszor temérdek pofára esés, éjszakázás és határidő-stressz színesít. A közvélekedés szerint a statikus egy tisztességben megőszült szemüveges kockásinges férfi, ezért mindenki gyanús egy kicsit, aki fiatalabb, esetleg nő, pláne, ha ezeket még kombinálja is.
A jó hírünk az, hogy a hiedelmekkel ellentétben pályakezdő fiatalokra mindig szükség van. Sok jó képességű és fejlődni vágyó fiatal mérnökkel találkozunk, és nem az számít, hogy milyen eredménnyel diplomáztál, vagy milyen tapasztalatokat szereztél eddig, hanem hogy milyen gyorsan tudsz egy cég munkamenetébe belesimulni. Az utánpótlás terén folyamatos gondokkal küzd a szakma, így nincs okod aggódni.
Akkor nem kell aggódnom, hogy valaki nagyobb tapasztalattal elhalássza előlem a munkát?
Aki aggódik, kétszer szenved, szóval nem érdemes. Sok időt el lehet tölteni a szakmában úgy, hogy kutyaütő maradj, ennek nem sok köze van a túlélt évek számához, ha közben nem akarsz fejlődni. De tény, hogy ha sokat robotolsz és nyitott vagy, akkor előbb utóbb rád ragad a tudomány.
Milyen referenciát vigyek magammal, ha egyszer még nem is dolgoztam sehol?
Ha semmi mást nem tudsz referenciaként mutatni, akkor vidd el magaddal az interjúra a diplomamunkádat. Ha igényesen és szépen összeraktad, akkor egy gyakorlott szem abból is elég sok mindent ki tud olvasni.
Több lehetőség is van a láthatáron, mi alapján válasszak? A feladat vagy a pénz a döntő?
Ha ránk hallgatsz, elsősorban olyat választasz, ahol tanulni tudsz. Az egyetemen olyan mérnöki szemléletet vernek a fejedbe, ami az induláshoz elengedhetetlen. Amikor viszont élesben kell egy tervezési feladatot megoldani, akkor rájössz, hogy a tanulás nem fejeződött be a diploma megírásával és védésével, hanem csak épp elkezdődött. A jó pap holtig tanul nem csak egy elcsépelt frázis (illetve hát az, de igaz), és ennek a mérnöklétben kiemelt jelentősége van; bár a fizika nem változik, de a célszoftverek igen, és az iroda falain kívül sem ér véget az élet. Minél több malterszagot szippantasz magadba egy-egy tervezői művezetés során, minél több szakági egyeztetésen veszel részt, annál inkább rájössz arra, hogy tanulni mindig, mindenhol és mindenkitől lehet! Légy rá nyitott!
Mondjuk van egy pár évfolyamtársam, aki a családi céget viszi tovább. Ilyen hátszéllel azért a tanulás is könnyebb, nem?
Akár családi mérnökirodát vinne tovább valaki, akár vállalkozó szellemmel és tőkével saját vállalkozást indítana felszerelt irodával és infrastruktúrával, akkor is azt tanácsolnánk: először szegődjön el mérnökinasnak! Sosem árt, ha új szemléletet, nézőpontokat, embereket és feladatokat ismersz meg!
Szóval olyan helyet válasszak, ahol tanulni és fejlődni tudok, de honnan tudom, hogy tényleg foglalkoznak velem?
Bármennyire is lelkes vagy, lesz egy csomó dolog, amit az elején elbaltázol majd. Akkor vagy jó helyen, ha segítenek, ezeket építő jelleggel szóvá teszik! Javítsd ki, tanulj belőle és lépj túl rajta! Tudjuk, hogy nagyon frusztráló tud lenni, amikor egy már leadott, és késznek gondolt feladatot vagy rajzot kell újra és újra elővenned, hogy kisebb-nagyobb dolgokat módosíts rajta. Ha egy ilyen folyamatban végig segítenek, és hagyják, hogy beleláss a miértekbe, akkor jó helyen vagy! Bár a folyamatos módosítgatás később is frusztrálni fog, de akkor már könnyebben túllépsz rajta.
Ha már rajz, diákverziókból egy jó pár szoftvert kipróbáltam, és kicsit utána is olvastam a dolgoknak. Mi van, ha egy másikat kellene használni, mint amit tanultam? Ezzel nem bukom el az állásinterjút?
Nem. Rengeteg jó célszoftver van a piacon, ami a mérnökök életét egyszerűbbé, a munkájukat pedig hatékonyabbá teszi. Ne félj attól, hogy ha újat kell tanulnod, egy egyszerűbb feladaton keresztül nyugodtan vesd bele magad! Minél inkább megismered a szoftver trükkjeit, annál hatékonyabb és gyorsabb leszel!
Jó, akkor gondolom a próbaidőm alatt lesz idő nyugodtan megtanulni azt, amit a kiszemelt cégnél használnak, ugye?
Ritka az olyan helyzet, amikor nem határidők nyomása alatt kell újat megtanulni, és a kezdeti nehézségek könnyen kedvedet szeghetik. Fogadd el, hogy ki kell lépned néha a komfortzónádból, cserébe másodjára már sokkal könnyebben és gyorsabban fog menni a dolog. Minél kevésbé ágálsz ez ellen, annál könnyebb lesz megugrani ezt.
Ha profin megtanulok egy programot használni, vagy 3d-ben modellezni, nyert ügyem van?
Ha azt is megtanulod, hogy mitől lesz szép egy terv, akkor már jó úton haladsz. Ettől függetlenül arra bátorítunk, hogy rajzolj sokat kézzel! Egy ábra, rajz többet mond ezer szónál. Ha ehhez még különböző tollakat és színeket is használsz, annál érthetőbb és látványosabb lesz az eredmény. A skiccelés ráadásul megtanít arra is, hogy csak a legfontosabbra fókuszálj!
Ez kicsit régimódi dolognak tűnik, nem sokkal menőbb a digitális rajz vagy térbeli modell?
Egy szép kézi rajz is lehet menő, és nem mondanánk régimódinak sem. Lehet, hogy az idősebb mérnökgeneráció nem forgatja olyan sebesen a 3D-s egeret, ahogy egy fiatal, a legdurvább BIM-trükköket sem fogod egy nyugdíjas statikustól ellesni, mint ahogy egy bonyolult térbeli szerkezet sajátrezgés-alakjait sem lehet kézzel papíron levezetni, de van a tapasztalt mérnököknél egy mindent vivő kártya, ez pedig a többet ésszel, mint erővel tapasztalata! Hidd el, ha az ember papír alapú táblázatokra, logarlécre vagy számológépre hagyatkozhat csak, akkor rákényszerül arra, hogy kézi módszerekkel, leegyszerűsítve is tudjon konstruálni.
De már nem csak a papírra, ceruzára és abakuszra kell hagyatkoznunk. Egy friss diplomás jó Allplan vagy Revit tudással három idős mérnök munkáját is ki tudja váltani, nem?
A Dunning-Kruger effektussal talán már találkoztál. A kezdők magabiztossága és képessége nincs feltétlenül arányban egymással, majd amikor rájössz, hogy mennyire nem tudsz semmit, hirtelen elillan az önbizalmad. Öröm az ürömben, hogy idővel aztán a tapasztalatod és szakértelmed növekedésével egyben magabiztosabbá is válsz. De tudd, ha null kilométeres mérnökként nagyon-nagyon magabiztosan lépsz fel a leendő munkáltatódnál kizárólag a szoftvertudásodat villogtatva, a Dunning-Kruger lámpa villogni fog a fejében!
Ezt értem, és mondjuk, hogy fel is vettek egy mérnökirodába, tudok szoftvert használni, de hajlandó vagyok skiccelni is. Van még titok, amivel a mérnök-szupererőmet ki tudom teljesíteni?
Igen, van: a jó kérdések. Lehet, hogy egy megbeszélésen mindenki bólogat és úgy tesz, mintha mindent értene, soha ne félj egyértelműnek tűnő dolgokat megkérdezni, ha egyszer Neked nem tiszta, vagy nem egyértelmű. Hidd el, titkon lesz majd, aki még hálás is lesz Neked, hogy azt nem neki kellett megkérdeznie!
Egy műszaki problémát számtalan módon meg lehet oldani. Minél többet kérdezel, annál tisztább lesz, hogy ki milyen szempontok alapján próbálja érvényesíteni igaznak vélt szempontjait!
És nem fognak tök hülyének nézni, hogy csak én kérdezek vagy nem értek valamit?
Fogd fel úgy, hogy kezdőként jogod van ahhoz, hogy ne tudj mindent.
Akkor annyiszor kérdezzek, ahányszor csak tudok?
Tulajdonképpen igen, de amit egyszer már megkérdeztél, azt próbáld meg utána még 16-szor nem megkérdezni. A megértésre törekedj, hogy egy-egy téma vagy típusterv mögé láss! Az a válasz pedig, hogy ezt így szoktuk, nem válasz. De mondunk is rá egy példát: egy rézsűre fektetett kezelőlépcső, illetve surrantó tervét lemásolni nem nagy kaland. De érteni azt, hogy ezeken a terveken mi, miért úgy néz ki, és miért olyan amilyen, az sokkal nagyobb falat. Tudni, hogy az induló és érkező szintjét mi befolyásolja, az sokkal keményebb téma. Egy kezelőlépcső és/vagy surrantó "rajzából" egészen könnyen el lehet jutni magyarázat szintjén egy komplett hídfő, illetve híd víztelenítés rendszerének megértéséig.
Másrészt aki jól tud kérdezni, az már a hatékony kommunikáció felé tett egy nagy lépést, ami szintén nagyon fontos. Akár telefonon, akár e-mailben, akár személyesen beszélsz valakivel, legyél udvarias, lényegre törő és pontos. Attól, hogy a másik pokróc, Neked még nem kell annak lenned, bárki kelhet bal lábbal.
Akkor a végtelenségig szemétkedhet velem bárki?
Nem, de nem is fognak, mert csak a legelvetemültebb konfliktusfüggők akarnak naponta hadakozni munkaügyben a másikkal, őket meg irányítsd főnöködhöz. Alapvetően mindenkinek az a célja, hogy minél kisebb fájdalommal túlessen egy feladaton, amihez konszenzus kell. Másrészt pedig mindig lesznek, akik megtalálják a módját, hogy felpaprikázzanak, de egy hentessel vagy fogorvossal sincs ez másképp.
Az egyébként igaz, hogy az építőiparban mindenki tegez mindenkit?
A mérnöktársadalomban a tegeződő formula teljesen bevett, könnyebb is vitatkozni így a másikkal. De az illemszabályok ettől függetlenül megkövetelik azt, hogy az idősebbet, hölgyeket magázva szólítsuk meg! A kommunikáció íratlan szabályait pedig ne csak a főnökünknek és a megrendelőnek tartogassuk! Hidd el, egy kedves szó vagy köszönés rengeteg ajtót fog megnyitni, szó szerint és képletesen is!
Kivel kell vitatkozni?
A mérnöki munka döntések sokaságával jár, és mivel általában egy kérdésre több helyes válasz is létezik, többféle helyes műszaki megoldást lehet egy-egy problémára adni. Statikusként, ha nem vázlattervi opciókban gondolkozol, általában egy változatot kell végig számolnod és rajzolnod, majd a főnököd, a kivitelező, a megrendelő, a műszaki ellenőr felvetéseivel szemben megvédened. Sok más szakmával ellentétben felelősséget kell vállalni azokért a döntésekért, amiket a megoldáshoz vezető úton meghoztál.
De ezért van a főnököm, vagy a vezető tervező nyolcszor annyi fizetésért, nem?
Hogy a felelős tervezője ki egy munkának, az egy dolog. Ettől függetlenül gondolkodnod kell, lehetőségeket összevetni, ha valami nem működik, alternatívát ajánlani. Ez van, akire nyomasztóan hat, ezért nagyon fontos, hogy legyen olyan kollégád, főnököd vagy mentorod, akivel meg tudsz beszélni bármilyen műszaki kérdést. Csapatban könnyebb, és ha kellően nyitott emberekkel vagy körülvéve, akkor mindenki tanulni és fejlődni fog egy-egy probléma megoldása közben.
Akkor a csapat lesz a mérvadó, ha két munka közül választanom kell?
A csapat fontos, ahogy a munkavégzés körülményei is. Itt most nem a csocsóasztalra és a babzsákfotelre gondolunk, hanem azokra az eszközökre, amikkel pénzt termelsz, hardverekre és szoftverekre. Ha egy forgószékért, monitorért vagy tervezési segédletért kuncsorogni kell, akkor nem jó helyen jársz. Egy favágó is akkor dolgozik hatékonyan, ha éles baltát kap a kezébe.
Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy milyen szinten vonnak be az egyeztetésekbe, tervezési folyamatba, elvisznek-e építkezésre. Ha fejlődni és tanulni akarsz, ezeket is érdemes mérlegelned, mielőtt elszegődnél valahova.
És hogyan tudom eldönteni, hogy mennyire normális a közvetlen kollégám vagy főnököm?
Sehogy, ez lutri, mindkét félnek. Lehet bármilyen az állásinterjú, lakva ismerszik meg a másik. Mivel az ébren töltött időd nagy részét egy viszonylag szűk csapattal együtt töltöd el, nagyon nem mindegy, hogy az milyen hangulatban telik. Meghallgatják-e a nyűgöd-bajod, időnként el tudod-e napközben intézni a privát dolgaidat, a szabadságodat ki tudod-e venni, vagy mennyire nézik rossz szemmel, ha a hétvégi kényszermunkán már este 6-kor lelépsz? Lehet egy iroda bármilyen jól felszerelt és modern, a legnagyobb érték benne maga az ember. Ha hosszú távon számítanak Rád, akkor nem fognak csapágyasra hajtani egy-két év alatt.
És pénzben ezért mit tudok elkérni? A pályakezdőket vízen és száraz kenyéren tartják, nem?
Még ha pályakezdő is vagy, kevés tapasztalattal, akkor is éveket tanultál, hogy egy használható tudást szerezz meg, és élni is kell valamiből. A demagógia unikornisára könnyű lenne felszállni, hogy más szakmák művelőinek fizetésével hasonlítsuk össze a miénket, de nem tesszük.
Itt most a kivitelezésre vagy informatikusokra gondoltok?
Nem, nem csak rájuk, hanem bármilyen hiányszakma gyakorlójára. A hazai mérnökszakma megbecsültsége sajnos bőven nincs olyan polcon, ahol véleményünk szerint lennie kellene, és ez a vállalási árakban és a fizetésekben is visszaköszön. Munkavállalóként is érdemes tisztában lenni azzal, hogy egy munkaállomás egy átlagos fizetéssel és járulékokkal is tetemes összegeket emészt fel.
És ez engem munkavállalóként miért kellene, hogy érdekeljen?
Neked kell tudnod kigazdálkodni a költségeket, még akkor is, ha az első pár év a munkáltató és a munkavállaló részéről is befektetés. Te tanulsz és gyakorlatot szerzel a munkáltató kockázat- és felelősségvállalása mellett, és az egyre értékesebb tudásoddal egyre több pénzt tudsz a vállalkozásnak termelni. Akik pedig honorálják a munkádat, fejlődésedet, idődet. Ha úgy érzed, hogy máshol többet kereshetnél, vagy szeretnéd magad más szerepekben és feladatkörökben kipróbálni, érdemes házon belül kezdeni!
Összességében tehát ha ránk hallgatsz, nem a pénz lesz az elsődleges szempont, hanem a megszerezhető tapasztalat.
Válaszd azt a munkalehetőséget, amelyiknél van lehetőséged fejlődni, tanulni, ahol sok emberrel kerülhetsz kapcsolatba, mellette emberszámba vesznek, és ahol el tudod képzelni, hogy az ébren töltött óráidat nap mint nap eltöltsd.
Nem utolsó sorban pedig azt, ahol mindazt a tudást és erőfeszítést, amit nap mint nap kamatoztatsz, meg is fizetik.