Ha létezik még populárisabb téma, mint a tartószerkezet-tervező szorgos-dolgos számolós hétköznapja, vagy agyfacsaró küzdelme a szabványok útvesztőivel, esetleg a megrendelői-generáltervezői érvrendszer-labirintusban való útkeresés, akkor az az ezen témákból írt blogposztok statisztikai adatainak elemzése. De szeretünk veszélyesen élni és tizenkilencre lapot húzni, avagy 7 elképesztő dolog, amit a blogolással megtanultunk.
A legelső blogposzotot 2019. szeptemberében indítottuk útjára, hogy miért is kezdünk el blogolni? Eltelt egy bő év, átlagosan havi két írással jelentkezünk… de tulajdonképpen miért is? Mert még mindig úgy gondoljuk, hogy a munkánk, szakmánk, hivatásunk egy nagyon szép és érdekes dolog, amit szeretnénk a közeli ismerőseinknek, családtagjainknak, barátainknak megmutatni.
Nagyon sok ötletünk van, érdekes témák még érdekesebb sztorikkal. De ahogy az az életben lenni szokott, pont a legszaftosabbak nem annyira publikusak. De marad még így is elég szalonképes történet, és folyamatosan gyűjtjük ezeket részben a Ti, részben saját szórakoztatásunkra.
Aztán vannak olyan témák is, amit egyszerűbb egy rövid videóban megmutatni. Meg vannak olyanok is, amik nagyon foglalkoztatnának minket, de egy pár száz szavas cikkben lehetetlenség normálisan körbejárni. Ezért vettünk egy mikrofont, a tervek szerint ezeket a beszélgetéseket felvesszük, és podcast formájában közkinccsé tesszük. No nem azért, mintha világmegváltó szándékunk lenne ezzel, de nagyon sok potenciális beszélgetőpartner jelezte, hogy nagyon szívesen csacsogna az élet kisebb-nagyobb dolgairól, amik így vagy úgy, de a mérnöki hétköznapokhoz, illetve az építőiparhoz kapcsolódnak.
Meg mert lusták vagyunk, és egyszerűbb és gyorsabb a hangot felvenni, mint blogposztot írni róla. Hogy hogyan sikerült a mikrofont és a hozzá tartozó „stúdiót” beüzemelni, az egy képes, színes-szagos posztban megírjuk majd Nektek.
Szóval az eltelt bő egy évben született (ezen kívül) harminc (plusz egy karácsonyi) poszt, ami már alkalmas arra, hogy komoly statisztikai kimutatás készüljön róla. Meg ugye a harminc borítóképet egészségesen össze lehet rakni egy borítóképpé. Mert 27 vagy 31 képpel mit csinálna az ember? Na? Ugye?
Szóval a transzparencia jegyében nyílt lapokkal játszunk, hogy az igazgatótanács, a kiadóvállalat, a részvényesek, a felelős szerkesztő, a szerzők, a grafikus, a honlapszerkesztő, a rendszergazda, a sales és hr osztály mind-mind képbe kerüljön. Lássa mindenki, mire ment el az a sok idő, energia, amit ez a szerelemprojekt felemésztett.
De a 7 megdöbbentő tény felfedése előtt, amit a blogolás közben tanultunk meg, szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani azoknak a vendégíróknak, akik személyes erőfeszítésükkel, szabadidejükkel, tapasztalatukkal és lelkesedésükkel hozzájárultak ahhoz, hogy egy erősen szub-populáris oldal meglehetősen szűk hallgatóságához szóljanak pár jó szót.
Szóval köszönjük!
- Madaras Botondnak – Hogyan írj diplomát?
- Dr. Csáki Tibornak – Logarlécre fel!
- Török Vikinek – Világjárók
- Karennek – Világjárók
- Hidasnémeti Máténak – Mit tanulhatsz egy hosszú munkából?
- Szelechman Zoltánnak – Világjárók
- Boros Vazulnak – Világjárók
De elég a porhintésből, következzék hát 7 sokkoló dolog, amire blogolás közben eszméltünk rá:
#1 Magyarul írni nehéz
Jó, mérnökök vagyunk, nem a szép- és helyesírással keressük a kenyerünket, de azért mégis. Minél inkább belemerülünk a blogolásba, annál inkább rájövünk arra, hogy a magyar nyelv nagyon kifinomult, és rengeteg olyan szabály van, amit még felnőtt fejjel sem mindig sikerül teljesen megérteni és alkalmazni. A jó hír viszont, hogy az MTA helyesírás oldala sokszor kisegít minket szorult helyzetünkből, és pár év múlva talán már nem fogjuk lekövetni a legkínosabb bakikat.
A mélypontot talán ott értük el, amikor a mindössze (kis túlzással) 8 szóból, 26 képből és némi infografikából álló referenciaanyagunkat egy profinak is megmutattuk, aki az ingujjának feltűrése nélkül is kapásból 3 nagyobb, és 1,5 kisebb hibát talált szavanként. Ági nélkül nehezen igazodnánk ki ebben az útvesztőben, szóval hálával tartozunk neki is.
Nagy köszi Szandrának és Drojidnak, hogy nemcsak elolvassák az írásainkat, de építő jellegű kritikájukkal segítenek ráncba szedni az összekócolódott betűket és javítani az elütéseket!
#2 Kattintós címeket írni móka és kacagás
Rengeteg blogposzt-cím ötletünk ment a levesbe, mert sajnos elég bulvárosra és hatásvadászra, esetleg alpárira sikeredett. De emberek vagyunk, és nem tagadjuk, hogy bizony igen sok móka és kacagás tárgya volt a blogposztok címének bulvárosítása. De aztán győzött a józan eszünk, és tudjuk jól, hogy az internet nem felejt.
#3 Sokkoló olvasottsági statisztika
Valójában meglepődtünk, hány ember kattintott az írásainkra. Mivel egy meglehetősen szűk szakma sótlan és szürke hétköznapjairól írunk, tényleg döbbenetes, hogy ennyien kíváncsiak voltak ezekre. Mondjuk még mindig úgy gondoljuk, hogy valójában nem is annyira sótlan és szürke. Most azon nagyvonalúan átsiklunk, hogy egy kisautókat tologató youtube videóval is százezres nézettséget lehet elérni, szóval írhatunk bármit, kíváncsiságból valószínűleg arra is rákattintanának elég sokan.
Az elemzésnél figyelembe vettük, hogy idővel egyre többen olvassák a cikkeket, így az abszolút legolvasottabb cikkek mellett a trendvonal alapján ki lehet szűrni, hogy az átlaghoz képest egy poszt jobban, vagy rosszabbul teljesített-e?
A legnépszerűbb írásunk a Hogyan (ne) vegyünk családi házat sorozat 2. része volt 3293 megtekintéssel, de a dobogóra felért még a Kiviteli terv, minek? valamint a Hogyan (ne) vegyünk családi házat 1. része. A trendvonalból viszont egyértelműen a Csináld magad - így betonozz otthon lóg ki. Mármint felfelé.
Az a mérnök-etikai kérdés viszont felvetődik, hogy egy populárisabb, de kevésbé hasznos írással teszünk-e jobbat a világgal, vagy egy kevésbé népszerű, de motiváló betűkupaccal? Ha már csak egy-két embernek sikerült segítenünk azzal, hogy ne ugorjon bele ész nélkül egy sok tízmilliós beruházásba, akkor talán már megérte ezt az egészet elkezdeni.
Itt talán azt is bevallhatjuk, hogy nem vagyunk az ingatlankupecek legnagyobb barátai, de nagyon sokat tettek azért, hogy erre a szakmára sokan fintorogva nézzenek. Pedig találkoztunk felkészült és becsületes egyedekkel is. Kívánjuk, hogy Titeket velük hozzon össze a sors!
#4 Sosincs rá idő
„Erre majd visszatérünk, ha kiment ez a munka, jó?” Vagy: „egy lazább időszakban majd nekiugrunk és letudjuk.”. Esetleg: „Ez nagyon érdekes, de most van fontosabb dolgunk is, amivel pénzt is tudunk keresni…”.
A blogírással kapcsolatban megtanultuk, hogy ha arra várnánk, hogy jöjjön az ihlet, vagy legyen rá idő, akkor bizony egy huncut karaktert sem írtunk volna. De mivel tele vagyunk ötletekkel, éjjel (vagy hajnalban) mindig van egy-két óra, amikor az ember klaviatúrát tud ragadni, és le tudja pötyögni a gondolatait.
Ez nem csak arra jó, hogy egy-egy unalomig ismételt kérdést megválaszoljon, hanem arra is, hogy egy-egy számára ismeretlen kérdésnek alaposabban utánanézzen. A közben készülő videó, kép és infografika pedig már csak hab a tortán.
#5 Mennyi szóból áll egy poszt?
Átlagosan 1332 szóból állt egy statikus bloposzt. A legrövidebb a Háromévesek lettünk írás lett a maga 311 szavával, de szándékosan. Mindhárom alapítónak 3 mondata volt, hogy leírja az elmúlt három év tapasztalatát. Nehéz rövidre fogni, mert ezeket az éveket sokkal hosszabbnak éltük meg, de itt az emészthetőség miatt megerőszakoltuk magunkat. A leghosszabb a világjáró Szelechman Zolié lett 2869 szóval. Nem mintha nem olvastuk volna még tovább, lehet megkérjük, hogy egy bővített kiadást is küldjön nekünk.
#6 Hány betűből áll egy átlagos magyar szó?
Ezen bizony nem gondolkoztunk el egészen addig, míg neki nem fogtunk ennek az írásnak. De olyan felfedésre jutottunk, amitől elállt a lélegzetünk: egy átlagos magyar szó – ha egy tartószerkezet tervezéssel és szakértéssel foglalkozó blogot reprezentatív mintának tekinthetünk – 6,23 karatkerből áll. Leírni még tán csak le tudunk 0,23 karaktert, de kiejteni? Jó pár Diplomatico rumnak el kell elfogynia, hogy ezt el tudjuk képzelni.
A legrövidebb szavakkal a 7 dolog, amit soha ne mondj egy statikusnak, valamint a Hogyan terhelj túl egy födémet írás íródott, átlagosan 5,75 karakterből. Gondolom az indulat- és hangutánzó szavak, valamint a felkiáltások miatt. Megjegyzem, a statikus bosszantó írást elég sokan olvastátok. Mintha direkt arra lettetek volna kíváncsiak, hogy mivel tudtok minket felpaprikázni, ami minimum elgondolkodtató. De Nektek van igazatok, feladtuk a magas labdát, Ti pedig lecsaptátok.
A Logarlécre fel írásunk viszont átlagosan 6,85 karaktert nyelt el szavanként, de ha csak a logarléc szót vizsgáljuk, rögtön megértjük, hogy miért. Apropó! A Te kedvenc magyar szavad hány karakterből áll?
#007 A legizgalmasabb munkaszám
Az idei év 007-es munkaszámát (írói álnevén) Karen kapta, aki egyébként Londonban szerezte szaktudása java részét. Kell ennél többet mondanunk? Mondanánk, de nem lehet. Nem szabad.
Az elmúlt időszak tapasztalata az volt, hogy nagyon sok ötletünk és gondolatunk van, amit így vagy úgy, de Rátok fogunk szabadítani. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ötlete a kutyának is van, de a megvalósítás az már más tészta. Vannak olyan témák, amiket nagyon nehéz egy pár ezer szóval alaposan körül járni.
Ezért szeretnénk a podcast sorozatunkat is életre kelteni, amely már számtalan végleges főpróbát élt meg. Ahogyan a végleges_008_de_tényleg mappát sem kell bemutatni egy mérnöknek. Hogy mit ígérünk jövőre? Semmit, de azt betartjuk. De ha mégis muszáj lenne valamit, akkor az az lenne, ami eddig: a szakmánkat, hivatásunkat ezután is komolyan fogjuk venni, magunkat pedig nem annyira!